Ősszel a Kárpátok alatt

Ősszel a Kárpátok alatt
Ó medrekbe Élet szalad.

Felhőbozótok tövében
Felzúg a Múlt -
Kesernyésen.

Minden kósza esőcseppben
Száz régi legenda rebben,

S a szomorú őszi napok
Idéznek ezer tegnapot.

Ősszel a Kárpátok alatt
Az Idő lassabban halad.

Nosztalgia száll a szélben,
Nosztalgia búg az éjben,

Egykori harcterek felett
Kavarog a varjúsereg,

Elhervad a reményvirág,
Nyöszörög a nyomorúság,

Meddő panasz-özön terem,
S keserűvé lesz a Jelen...

Ősszel a Kárpátok alatt
Csípős bánat mindig akad.

Zord elégedetlenségek
Rútul farkasszemet néznek.

Egymáshoz tartozó népek
Egymás ellenére élnek,

És az áporodott, sűrű,
Mesterkélt gyűlöletgyűrű

Rossz enyészetszagot áraszt,
Jövőt csontsoványra száraszt.

Ősszel a Kárpátok alatt
Ki-ki teszi - amit szabad.

Ennyi nép és ennyi ember
Mind hamis történelemmel

Nem élt soha másutt sehol,
Sem keleten,
Sem nyugaton...

Ha idegen uraságok
Hirdethetnek igazságot,

Akkor a jövendő álnok,
És vak marad minden látnok.

Ősszel a Kárpátok alatt
Azonban Remény is fakad.

Hátha egyszer,
Hátha Csoda...
Hátha történik valaha...

Hátha különb lenne másnál...
Hátha Svájcabb lenne Svájcnál..

Béke,
Hit,
Szabad Akarat;
Ősszel a Kárpátok alatt.