Őszi anziksz

1.

Itt van az ősz hívatlanul,
Minden levél térdre borul...
Amerre lát hiány az úr!
Az alázat Földön lapul,
Ott talán majd megigazul.

2.

Száraz falavelek söprik az utcát,
Benyújtják holnap majd a megírt számlát!
Utánuk haladva vidámabb leszek,
A kezembe én is egy söprűt veszek.

Haldokló heverész, `merre a szem lát,
Gyászruhát nem visel egyik sem talán...
Várom, hogy ébrednek, s lesz takarítás,
- Széllel keringőzik nem egy, valahány!

3.

Az ősz színpadán...
Kedden vagy szerdán,

Békés szép napon,
egy "Szín-darabot"

Hirdetnek, - megsúgom,
Minden oly köztudott!

A játékhoz fűzhetem,
Címe, hogy "Nemszeretem,"

Nézegesd, s ha kedveled...
A jelmezét felölthetsd,

Arany barna levelekből,
A díszleten hetvenkettő...

A monológ egyszavú,
"Nemszeretem" oly tabu!

4.

Eső mossa, nem szárítja...
Nehéz göncét ki vasalja?!

Rajta hagyva kikacagja,
Nagy súlyt cipel, - halogatja!

Ne vesd te meg, egyre jobban,
ha haragos táncát ropja!

Ránehezült rongya - avar,
Őszidőnek rút divatja.

Ne is számold az éveket,
Mind lehulló, rőt levelek...

Magányba tartó életek,
Közöny-savas az ételed...

Színek fintora terelget,
Lángvörös levél rengeteg!

Romantikázni várva vár,
Daliás ősz a pamlagán.

A lombruháját leveti,
A halált meg csak` tetteti,

Feltámadva csak úgy kering!
Az elmúlás így is veszít...

5.

Nagy kalandja véget ér,
Földi létünk szín meg fény,
Ezért fáj, ha véget ér.
Megmutatta mi a szép;

Ősz virága hervadás,
Önként hullik porba tán...
Jég virágzik, szirma száz,
Hó pöttyözi tél csokrát.

Ajándékul visszajár,
Adventnek a híre már...
Közöttünk jár, hagyd, - átjár!
Hópöttös tél - de csodás!