Őszi csend

Lusta, lomha már az árnyék,

nyújtózik az udvaron,

őszi napfény égajándék-

szétfolyik a házfalon.

Gyöngyházfényű pókvitorlát

hintáztat a kajla szél,

elérve a templomtornyát-

őszt harangoz, s útra kél.

Aranyhajú fűzfaágat

némán ringat, nézd a tó,

nádra száradt már a bánat,

s elnémult az altató.