2015. - VI.
HATODIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
THE TIMES
2015. szeptember 20.
Menekültek tömegében fuldoklik Budapest
Helyszíni tudósítónk jelentése a magyar fővárosból
Eldobált ruhák, embermagasságú szemétkupacok, kosz, ürülékhalmok, bűz – így fest manapság Magyarország egykor világszép fővárosa, Budapest…
A város utcáit és tereit ellepik a migránsok, afgánok, pakisztániak, szudániak – még marokkóiak is. Hetven ország menekültáradata hömpölyög a nyomorult Budapesten. Az őslakosok egyre félénkebbek, vagy egyre idegesebbek – vérmérsékletük szerint. Hivatalos becslések szerint eddig legalább háromszázezer magyar menekült el a fővárosból, de a kiáramlás folytatódik.
Cserébe naponta átlag hat-nyolcezer újabb migráns érkezik…
Hogyan fordulhatott ez elő? Miért lett éppen ez a szerencsétlen város az európai menekültválság jelképe és mementója?
A néhány napja kötött magyar-német egyezmény szerint a menekültek ideiglenesen Magyarországon maradnak, amíg a német hatóságok felkészülnek egy-egy menekültcsoport fogadására. A menekültek ellátása addig a magyar szociális ellátó szerveket terheli, de Németország ehhez segítséget nyújt.
Legalábbis papíron ez történik…
Hát a valóságban?
Régi igazság, hogy az elmélet az impotensek gyakorlata. Budapest utcáin botorkálva – mert sétálni itt egyáltalán nem lehet – nyomát sem láthatjuk semmiféle német segítségnek. Azt látjuk, hogy a magyar hivatalos szervek erejük végső határán járnak, és közel állnak a teljes felőrlődéshez.
A valóságban nemcsak Magyarország, de Németország sincs felkészülve ekkora tömeg ember fogadására. A németeket azonban megkíméli a kudarctól és az összeomlástól a túlságosan készséges Magyarország értelmetlen áldozatvállalása.
Nevük elhallgatását kérő magyar ellenzékiek véleménye szerint a magyar fél túlságosan szervilisen, minden garancia nélkül kötött megállapodást a németekkel, és senki sem gondolta végig ennek a lépésnek a következményeit.
Hajlok rá, hogy igazat adjak nekik.
Németország a jelek szerint havonta két-háromezer menekült fogadását vállalta – a naponta Magyarországra érkező migránsok számának felét. Hová vezethet ez?
Itt a rend felbomlóban van. Éjszakánként senki sem mer az utcára menni, a menekültek bandái rémuralmat teremtenek. Bárki felmérheti, hogy minden éjszaka bűncselekmények tucatjai – ha nem százai – történnek. Ennek jelei félreérthetetlenek. Amikor azonban a rendőri szerveknél a bűnügyi statisztika iránt érdeklődtem, sehol sem kaptam érdemi feleletet. Mindenki azt felelte, nem illetékes. Az országos rendőrfőkapitány is.
Talán bizony hadititok, hány bűncselekmény történik a gyakorlatilag hadiállapotban álló Budapesten?
Aki teheti, kerülje el ezt a várost. Borzalmas vérfürdő előjelei vannak a levegőben…
Özvegy El Malikné született Bóna Szilvia 89 esztendős budini lakos visszaemlékezéséből:
„Nagyanya mesélte:
Szeptember végin tört ki a faluban a lázadás.
Akkor már mindenütt migránsok laktak, még a vasútállomás épületben is. Az iskolában csak két teremben folyt tanítás, egyszerre több osztályt zsúfoltak oda, az udvaron meg fatetőket húztak fel a menekültek sátrai fölé. A gyerekek csak a hátsó kisajtót használhatták. WC-re a szomszéd házakba jártak. A szülők együtt takarítottak, közösen vettek egészségügyi papírt a gyerekeknek.
- Meddig lesznek még itt az idegenek? Mikor lesz megint normális élet? – mindenki mindenütt ezt kérdezte. A piacon is.
A nyugdíjas Szalai tanárt olyan liberálisnak, vagy mi a tetűnek mondták. Annak sok dolga nem volt, örökké a falut járta, és mindenütt hosszan beszélt a menekültek érdekében.
Egyszer, amikor a kövér Mártonné hosszan a piacon a migránsok ellen nyelvelt, Szalai tanár rászólt:
- Fogja be a száját, Mártonné!
- Ugyan, miért fognám?
- Magát nem bántja senki. Amikor vonulnak, még egy darab kenyeret se kell adnia nekik.
- Nem-e? Hiszen péksüteményt adtam, jó szívvel adtam, aztán belecsapta a sárba a nagy lapaj néger! Hát miféle emberek ezek, tanár úr? Ki hívta őket ide? Ne Prédikáljon nekem, tanár úr, maga nem lát a szemétől?
Szalai tanárt háromszor vagy négyszer is lehurrogták az emberek, amiatt aztán egyre ritkábban mert közöttük mutatkozni. Szeptember végére teljesen abba is hagyta a prédikálást.
A menekültek meg napról napra szaporodtak. A rendesebbjével nem volt baj. Az olyanok farmerban és dzsekiben jártak, a nők színes ruhában, rendesen tisztálkodtak, a gyerekeik is rendben voltak.
Baj a csupa férfiakból álló bandákkal volt.
Lopkodni kezdték a tyúkokat.
Akkor már annak is volt kutyája, aki előtte sose tartott. A falusiak kalákából cserélték, javították a kerítéseket. Lakatos Jankónak volt a városban egy kutyatenyésztő ismerőse, elhozta hozzánk, és az száznál több rottweilert, dobbermannt és más harapós kutyát adott el. Juhász bácsi kuvaszokat hozott a távoli sógorától. Akkorák voltak, mint egy borjú. Akinek nem volt kutyája, rögtön kerített, ahogy a tyúkok fogyni kezdtek. Sok udvarba két-három nagy kutya is került.
A gulyás másfelé terelte a teheneket, hogy a menekülteket elkerülje. A falu embereket adott mellé, állandóan öt-hat férfi vigyázta a marhát fustélyokkal felszerelkezve.
Akkor kezdtek fogyni a Cigány Varga Jóska libái. Először észre se vette. Sok libája volt, azokból élt. Abból építette a falu szélén a nagy, csiricsáré házát, abból vette a BMW-t.
Hanem aztán észrevette, hogy a lúdnak híja van. Nem is kis híja. Jóska előbb csodálkozott, hiszen a falusiak még sose lopták meg. De aztán Horváth Pista komája elmondta neki, hogy a migránsok esténként libapecsenyét sütnek tábortűz mellett az iskolaudvaron. Sok szakállas barom ül a tábortűz mellett, az asszonynépet oda se engedik.
- Nemigen tart itt senki libát rajtad kívül. Az a tied.
- Hijnye, az anyátokat!
Cigány Varga Jóska a négy fiával, meg egy tucat rokonnal éjjel lesbe állt. Amikor jött a banda, előkerült a lapát, meg a seprűnyél.
Hat menekültet megvertek, kettőt nagyon. Amúgy emberesen. Az egyik lábra se tudott állni. Mentő vitte el két másikkal együtt. A többi elszelelt.
Volt pofájuk panaszra menni.
Vasárnap arra ébredtünk, hogy iszonyú perpatvar van a falu végin. Rendőrautó állt a ház előtt, Cigány Varga Jóskát már megbilincselték, de a felesége, a lányai, meg a sógornői nem engedték elvinni.
Jött vagy tíz rendőrautó.
Akkor elegük lett az embereknek. Húszszor is hiába hívtak rendőrt a tolvaj és erőszakos migránsok miatt, egyszer se jött. Most meg, amikor Jóska a libáit védi, tíz autó is jön?
Ásóval, baltával tódult ki a nép. Nem engedték elvinni Jóskát.”
Amerikai Magyar Népszava
2015. szeptember 22.
Újabb menekülteket szállító vonat indult Németországba
Tegnap este újabb szerelvény indult menekültekkel Németországra a Nyugati pályaudvarról. A csaknem kétezer embert szállító szerelvény ebben a hónapban már a második.
A menekültek meghatottan búcsúztak nemes szívű házigazdáiktól, és a vonat indulása után is sokáig integettek.
A jelen lévő magyar miniszterelnök rövid beszédében határozottan megcáfolta azokat a rágalmakat, amelyek szerint Magyarország nem képes kezelni a menekültáradatot.
Khaled ibn Selim Mustafa Farakh az Iszlám Állam veteránja visszaemlékezéséből:
(Az Iszlám Világarchívumból)
Másnap pihentünk, felkészültünk. Rasid és Ali Hasszán szervezte a suhancokat. A hajnali derengésben néztem meg közelebbről a kerítést, utána megmutattam nekik, hol legyenek a kőrakások.
- Jó nagy kövek legyenek közöttük!
Rasid és Ali Hasszán suhancai egész nap feltűnés nélkül hordták a köveket. Igazság szerint ez elején nem dolgoztak jól, de még időben észrevettem.
- Rasid!
- Khaled?
- Mondd meg annak a patkányfülű majomnak, ne cipekedjen. A legálmosabb osztrák is rájön, mire készülünk! Egyesével vigye, látszólag lődörögve, aztán felejtse a többi között. Ha még egyszer meglátom, hogy valamelyik egész öl követ cipel, kiontom a belét!
Nem is volt több ostobaság, a kőhalmok estére így is tekintélyesre nőttek. Reggelre meg már több tonnányi volt mindegyik.
Rasid még ostoba ember volt, nem látta, hogy az ellenség percről percre gyengül.
A tömeg vadul hullámzott a kerítés előtt. Sokan voltak, odaát a páncélos rendőrök meg legfeljebb néhány százan. Rasid elém toppan.
- Eljött az idő?
- Igen, testvérem, eljött a reggeli ima ideje!
- Khaled…
- Imához, testvérem!
Fogcsikorgatva engedelmeskedett.
A nép őrjöngött a kerítés előtt, rázták a kerítést, hangosan szidalmazták az osztrákokat. Nekiszorultak a kerítésnek, és szent dühvel próbálták áttörni. Kétszer is vízágyúval kergették őket hátra az osztrákok.
Délben Rasid megint elém perdült.
- Eljött az idő?
- Igen testvérem, eljött a déli ima ideje.
Dühös képet vágott.
A tömeg létszámát Ali Hasszán hatvanezerre becsülte, és ő ért az ilyesmihez. Egyszer magam is odafurakodtam a kerítés közelébe, és elnéztem az osztrák rendőröket. Ezeket nem vasból kovácsolták. Nem bírják sokáig.
Estefelé éreztem, hogy Allah a kezembe adta őket.
- Rasid!
- Khaled?
- Hozd a kölyköket!
Öt gyereket hozott. Pufók kis jószág volt mind, kettő csupa maszat. Három-négyévesek lehettek. Két kisfiú és három kislány. Szerencsére sohasem szerettem a kölyköket, ezeket meg főleg nem szabadott, hiszen Allah halálra szánta őket.
- A szüleik?
- Mással vannak elfoglalva.
Az egyik kölyök elbőgte magát. Előbb két pofonnal próbálkoztam, aztán egy fához kentem a fejét. Látszott, hogy ez már használhatatlan, de még maradt négy. Arrébb rúgtam a hullát. Allah így akarta, majd szülnek eleget az anyák. Az a feladatuk. Előbb vagy utóbb a gyaur fehérnépek is nekünk szülnek majd.
Szétnéztem. Eljött az idő.
- Abdullah!
- Khaled!
- Készüljetek! Amikor a második kölyök repül, be kell törnötök!
- Úgy lesz!
- Mindkét oldalon!
A két áttörési pont egymástól jó ötvenméternyire volt. Úgy gondoltam, az egyiknek mindenképpen sikerülnie kell. Abdullah markos fickókat szedett össze, volt náluk kalapács, drótvágó, meg minden, ami kellett.
- Musztafa!
- Khaled!
- Hány embered van?
- Harminc!
Bólintottam. Bőven elég. Többen nem férnek oda.
- Vegyétek körül a kőrakásokat. Ne szorosan, legyen hely a kezeknek. Amikor a második kölyök repül, kezdjetek dobálni. Egy pillanatig se hagyhatjátok abba. Két oldalról, lehetőleg oldalazva.
- Úgy lesz!
Tudtam, hogy az osztrák parancsnok sose látott igazi harcot. A két helyről jövő támadás meg fogja zavarni.
Persze, minden esély az övé. Ha higgadt marad.
De ha nem…
Insallah…
Eljött az idő.
- Rasid, hoz a kölyköket!
Allah, segíts!
Részletek a halálra ítélt Orsós Róbert vallomásából:
Nagy franc volt az öreg Kolompár. Nyolc buszt is kerített. Úgy tömtük beléjük a migránsokat, mint kolbászt a töltőbe.
- Hány milla lesz ez, Rudi bátyám?
- A matek sose volt erős oldalam, fiam!
Megragadtam a grabancát.
- Korábban keljen, ha át akar verni, Rudi bátyám!
- Ötszázkét milla, édes fiam!
- Úgy éljek, hogy megszámolom!
- Számolhatod, fiam!
Annyi volt az! Magam vezettem az első buszt. Stuttgart alatt pakoltuk ki a rakományt.
Akkor azt hittük, miénk a világ.
Csakhogy…
Isten a szerda után csütörtököt teremtett…
Csakazertis.hu
2015. szeptember 24.
Nagy Misi a tízedik megkéselt magyar Budapesten. Azok gyilkolták meg, akikről tilos rosszat mondani. A barátnőjét védte, akit a betolakodók megerőszakoltak. A csaj jelenleg a Honvéd Kórházba fekszik.
Ha te is eljönnél Misi temetésére, regisztrálj, és add meg email címedet az adminnak. Minden továbbit a tőle kapott levélből tudsz meg.
Gyáva népnek nincs hazája!
Hódmezővásárhelyi töredékek
(Ismeretlen személy levéltöredékei Magyarország történetének végnapjaiból)
2015 véres karácsonya előtt három hónappal még azt hittük, most van a baj tetőpontja, ettől kezdve csak jobb lehet.
Bíztunk benne, hogy nagy hideg lesz, és a migránsok áradata megáll…
Abban is, hogy a német kancellár – a boszorkány – mégiscsak megszabadít bennünket ettől a tömegtől…
Népszabadság,
2015. szeptember 25.
Rendfenntartó alakulat jön létre menekültekből
A rendőrség és a Honvédség tehermentesítésére önként jelentkező menekültekből rendfenntartó zászlóaljat állít fel a hadügyi államtitkár.
Az új alakulat a menekültekkel való problémák kezelésében és a rend fenntartásában kap komoly szerepet.
A zászlóalj előre láthatóan ezerkétszáz főből áll majd, leselejtezett honvédségi fegyverzetet kap.
A zászlóalj nehéz fegyverzettel nem fog rendelkezni.
BBC
Budapest,
2015. szeptember 26.
A magyar főváros a teljes összeomlás szélén
Budapesten leírhatatlan állapotok uralkodnak. A városban tanyázó menekültek számát félmillióra becsülik. Pontos adatok nincsenek, a regisztrációs és a nyilvántartási rendszer összeomlott.
Az iskolák, kórházak zöme nem működik. A tömegközlekedési rendszer megbénult. Második napja nincs áram, az üzletek zárva tartanak.
Mivel Németország ténylegesen csak igen kevés menekültet szállított el, a közeljövőben nem várható a helyzet javulása. A menekültek között egyre gyakrabban törnek ki zavargások. Nincs hová menniük, mert az összes szomszéd állam kerítéssel zárta el az országgal szomszédos határait.
Már fényes nappal is bandaharcok folynak, a Nagykörúton halottak fekszenek. A még dolgozó egészségügyi személyzet a nyílt utcán ápolja a sérülteket.
Az itteni káosz csak a világháború legnehezebb szakaszaihoz mérhető. Mindenki messzire kerülje el Magyarországot!
Részlet Müller Károlyné visszaemlékezéseiből
A szeptember végi tüntetéssel kezdődtek az igazi borzalmak.
A migránsok elözönlötték az utcát. Sokan voltak, iszonyú sokan. Tömött sorokban vonultak, üvöltöttek, fekete és zöld zászlókat lengettek. Bedobálták az ablakokat. A mienk is betört több helyen.
Amikor már azt hittük, hogy vége, akkor kezdődött az igazi haddelhadd.
Nem tudom, hogyan kezdődött. Sokan, sokféleképpen mesélték. Állítólag huligánok támadtak rájuk, vagy magyar ellentüntetők. Nem hiszem. Olyan sokan voltak, hogy aligha támadta volna meg őket bárki is.
Olyat is mondtak, hogy a rendőrség próbált véget vetni a tüntetésnek. Akkor én már hetek óta alig láttam rendőrt, ezt se hiszem.
Ami a lényeg: őrjöngés kezdődött. Rettenetes volt. Törtek-zúztak. Lobogva égtek az autók a körúton.
A lépcsőházból jött az zaj. A következő pillanatban már a lakásunkban is hemzsegtek. Törtek-borítottak, szétzúztak mindent. Még az ágyneműnket is cafatokra szaggatták.
Semmink sem maradt…
Nem tudom, hogyan kerültem ki az utcára. A visszeres lábam felmondta a szolgálatot. Valami kapualjban feküdtem, pocsolya közepén, és hisztérikusan zokogtam..
Székelyföld
2015. szeptember 27.
Erdélyi és felvidéki magyarok gyűjtést szerveznek a hajléktalanná vált budapestiek számára
Támogasd te is a legalább százezer hajléktalanná vált budapesti lakost. Felajánlásokat fogadunk éjjel-nappal az alábbi címeken és telefonszámokon.
A tiszteletre méltó Ali Ahmed Husseini visszaemlékezéseiből
A szeptember végi nagy tüntetés volt Allah igazságtételének kezdete. Igazából mi magunk is megrémültünk, amikor rájöttünk, micsoda fergeteges erő van a kezünkben.
A tömeg úgy özönlött a gyaur város utcáin, mint a Próféta legyőzhetetlen seregei a hedzsra utáni évtizedekben.
Az ellenség városa volt, ő lakott benne, ő szabta meg a rendet.
Mostantól nem. Mostantól a miénk volt a város….
Népszabadság
2015. szeptember 28.
Négy menekült tragikus halála a szlovák határon
Ismételten hazudnak a fasiszták, és a fiók-Hitler, a szlovák miniszterelnök hazudik a leghangosabban.
Nem álltak bosszút. Nem győztek le senkit. Legfőképpen nem ellenséget.
A pozsonyi kórházban ápolt szlovák nőt nem érte erőszak, az életben maradt két menekült egybehangzó vallomása szerint maga kezdett ki a jóképű, szakállas férfiakkal. Nem történt erőszak…
A tragikusan elhunyt Kemal handzsárja nem volt igazi fegyver, dehogy akart ő ártani. Senki sem gondolhatja komolyan a XXI. században, hogy egy középkori eszköz fegyvernek minősülhet.
Baleset történt, véletlenül sebesítették meg a szlovák járőr parancsnokát…
A menekülteket minden jó szándékú ember segíti és befogadja. Ezek a szerencsétlenek nem tudták, hogy fasiszta államba tévedtek, ahol számukra nincs menedék, és nincs könyörület…
A két szlovák katona brutálisan lemészárolta őket…
Gyújtsunk meg értük egy-egy szál gyertyát.
Ma a gyász ideje van.
Ne az idejétmúlt és üzenet nélkül maradt karácsonyra készüljünk, hanem szeressük hozzánk menekült barátainkat, és imádkozzunk egy gyűlölet nélküli világért!
Vasile Munteanu tábornok emlékirataiból
- Ezredes úr, ez őrültség!
- Őrült az egész világ!
- Mégis, hogy’ gondolják ezt?
- Van egy cigarettád?
- Parancsoljon!
Dumitrescu akkurátusan rágyújtott.
- Mi is van október 25-én?
- A román hadsereg napja, ezredes úr.
Dumitrescu élvezettel fújta a füstöt.
- Idejön a francia miniszterelnök. Idecsaljuk a leendő párizsi merénylőket. Te fogod őket elkapni.
Lerogytam a székre.
THE NEW YORK TIMES
2015. szeptember 28.
Megszűnt Magyarországgal a légi összeköttetés
Mivel a budapesti repülőteret teljes egészében menekültek foglalták el, a repülőtér többé nem fogad, és nem indít járatokat. A legközelebbi repülőterek Pozsonyban és Bécsben vannak.
KORMÁNYRENDELET
2015. szeptember 29.
A Magyar Köztársaság kormánya a jelenlegi nehéz helyzetre való tekintettel bevezeti Budapesten és Pest megyében az ideiglenes kényszerbelakoltatás intézményét.
Egy teljes szobára a rendelkezés visszavonásáig csak négy ember jogosult.
Az intézkedés végrehajtását a rendőri szervek haladéktalanul megkezdik.
Folyatása következik.