50 éves érettségi találkozónk elé

Beküldte Mysty Kata - 2018, május 9 - 08:11

Diákévek bennünk élnek,
szép emlékké szelídülnek.
Szívünkben mint évelő fák,
mindegyike virágzó ág.
Néhanapján elrévedve,
Nosztalgiázni szeretne...
Mint májusfán díszkelléke,
Olyan lett öt évtizede!
Szivárvány lett láthatára,
Messze ringó édes bája.
 
Fiú , leány kéz a kézben,
Kacagott a napba nézve,
A tanórák zsivajában
Könnyű percek szigorával,
A lexika ingoványa,
Nem lett senki ártalmára.
Lilla néni iránytűje,
Terelgetett, ha tehette.
Az irodalom jó mentora,
A tudását ránk ruházta.
Évenkénti kirándulás,
Kovácsolta, amit muszáj...
A barátságok virágoztak,
Ezek most is hiányoznak.
 
Diákélet, felidézlek!
Szavakkal én megdicsérlek!
Esze Tamás büszkén nevet...!
Gimis korszak fényes szele
Tisztogatott, dédelgetett!
Árnyainak nincsen vége,
Mégis ragyog igaz réve!
 
Mi, akik még találkozunk
Mindannyian hálát adunk.
Ti, aki most hiányoztok,
Égi mezőn mind lakoztok,
Velünk ugye vigadoztok?
Találkozunk , ez már biztos,
Viszont látjuk egymást, - viszont!!
Lélekben ez olyan biztos,
Krisztus által rég nem titkos!
Üdvtervébe beavatott,
Méltó Aki elhivatott.
Értünk vére kihullatott..
 
 Mysty Kata :
 VersGondolatok
 50. éves érettségi találkozónk alkalmából