A BÁNTALMAZÁSRÓL
A BÁNTALMAZÁSRÓL
A világ összes
bántalmazott gyermekét
szívemre ölelném,
és simogatnám,
amíg ajkukon
mosoly nem fakad
Nekem is fáj
az ütés, éheztetés
hisz kegyetlennek lenni
senkivel nem szabad.
Kiűzném a világból,
mind, akik ezt teszik…
Nem kapnának több szeretetet
Minden egyes
megvert gyermekért
pokoli módon szenvedek.
Mikor már elapad könnyem,
és ökölbe szorult kezem
leütni többé képtelen
Kergessetek el!
Hisz nem érek már semmit
Értéktelen, üres lett
gyáva kis életem.
Eger,2014. május 18. Fleiszig Rózsa (Vadvirág)
HAMVAS ÁLMOKBAN…
Hamvas álmokban élünk,
és a lét keskeny sávján
kapaszkodik gyenge, két karunk
Sűrű felhőkön botladozván
be kell, hogy lássuk,
hogy most mi vagyunk
a jövő nemzedéke,
az ezer-színű ihlet,
kik szavakba öntve
küzdünk, és harcolunk:
A szabadságért, és kis,
szeretett hazánkért
Fel, az egekig száll
mélyről kiszakadó,
kristály-tiszta, óhajunk.
Elönti az eget az ősi, vad erő
Reménység éled fáradt szívekbe’
Illatos virágok nyílnak ott is
ahol a hegytető kevély csúcsát,
a kelő nap festi színesre.
Újabb álmokba gázolva
törtet fel a szegénység
Átköltjük a múltat, ami elrabolt
tőlünk, sok szép évet,
és megannyi édes örömöt,
mert úti zsákunkban
csak súlyos teher volt.
Biztos léptünk keményen döng,
az újonnan kitaposott úton
Száz kis meghitt kunyhó virít
romos fellegvár helyett
A velem haladók mosolyából
tudom, eljött a nagy nap:
Győzött a szeretet.
Régóta hiszem:
Lesz még ünnep a világon!
Mindenkinek jut majd
tiszta ágy, kenyér
A szüntelen harc,
úgy érzem, megérte
Bizakodva küzdünk,
a boldog életért.
Eger,2017.02.17. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)
FÁJÓ EMLÉK
Átöleltem, és jéggel hűsítettem cserepes ajkát
Simogattam, beszéltem hozzá egész éjen át
Beteg volt, nyűgös, úgy égett a nagy lázban
Egy szemet sem aludtam, és a kettős ágyban,
mellé kuporodtam. Becézgettem, csitítottam,
ha köhögve fulladozott, nyomban futottam:
Mézes teát főztem, és két hűvös tenyerem,
a homlokán nyugtattam, ijesztő volt nekem.
Rekedt hangja kérlelt, könyörgött az éjben
Már alig láttam, szinte nem is voltam észen.
Bársony-hajnal jött, és megfordult rajta a rút
betegség - lassacskán nyugtázta két szemem:
Nem volt már szomjas, sem száraz az ajka
Messzire futott az éj ördöge, amíg nekem:
Minden porcikám fájt, az ájulás kerülgetett
Bennem is ölt már a láz, lökve gyengeségemen,
de helyt álltam még így is, bár fejem lüketett.
Rajta átvonult a vírus, ahogy jött, oly gyorsan,
és én áldást mondtam a sorsunknak titokban.
Az ellenségemnek sem kívánom azt az éjjelt
Legyűrt, megkínzott, majdnem semmivé tett
Csak az én szívemben vert tanyát a bánat
Rám se nézett, még szemmel sem köszönte,
nagy igyekezetem’ mikor elhagyta az ágyat.
Keserűség íze vegyült akkor a nagy örömbe.
Rég volt, de ma is visszatér fájón az emlék
Nehéz felfogni, ha nincs a párodtól viszonzás,
mikor elesett vagy, és együttérzését vennéd...
Az ilyen kapcsolat, bizony csak kínlódás.
Elmúlt, bár nehezen, mint csalfa szerelmed
Belőlem -bár furcsa- kihalt a szemrehányás
Te, ilyen voltál. Tőled csak ennyire tellett.
Nem baj az sem, ha nincs benned megbánás.
Annyit várhatunk csak, amennyit elbír a másik
Hiú álom az, hogy szerelmedért szerelem jár,
Fogadjuk el, hogy ő egészen másra vágyik,
ne temessen maga alá a szétomló álomvár!
Az ember néha - direkt - süket, és vak marad
Azt hiszi, hogy ezzel elkerülheti, majd a véget
Húzza, vonja bánatát sötét, bő köpeny alatt,
közben, végleg elfutnak az ifjúi remények.
Fő, hogy tudjak örülni, ha forrón tűz rám a nap,
és a könnyű, lenge szellő színesre festi bőröm,
Ennyit megtanultam, sok, magányos év alatt
Az jó, hogy a szép emlékeket máig is őrzöm.
Eger,2020. március 4. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)
Csatolmány | Méret |
---|---|
20171222_084625.jpg | 1.17 MB |