A Föld hangján - Kocsis Zoltán emlékére

A Föld hangján
- Kocsis Zoltán emlékére

Aznap egész nap esik az eső.
Ez elgondolkodtatja, "talán
még kapok lehetőséget a hibák
kijavítására"...Készülő művén
igazít itt-ott, hogy letudja tenni
arra a képzeletbeli asztalra...
Szimfóniájának a föld
hangján kell megszólalnia, tudja
ezt.

Nem tökéletes az egészsége,
de aki az alkotás kegyelemke-
nyerén él, az nem foglalkozik
fájdalmaival. "A Hangnak
minden nyelven ugyanúgy
kell megdobogtatnia a szívet, bárkié
is legyen az", ez jár az eszében.

Az ő szíve, az ő szíve!... -
sóhajtja a párás, földet emésztő
csendben, mikor a zongora
fehér és fekete billentyűin végig
simítja kezét.

Ekkor már a padlón fekszik,
elkékült szívében megfeszül az
Űr.
Amelyben az idő könnycseppjei
egy 
kézből kiejtett kottára hullnak.

(Nyugat Plusz,
Független szépirodalmi folyóirat,
2016. Tél)