A híd

Ködszűrke csillagtalan este,
Budáról elindultam Pestre.
Koromfelhő mögül a Hold előragyog,
szívem ritmust ver, cipőm kopog.

Köveken csobban siklik tova,
hallom, alattam dalol a Duna.
Keringő dallamára cicomázom léptem,
előveszem halványuló emlékem.

A felrobbantott híd történelem lett,
új szelek fújnak a Duna felett.
Alattunk a mély, új híd kellene,
ami magyart magyarral összekötne.

Végre egy úton menetelne a nép,
embereket a pénz ne válassza szét.
Ily gondolatok költöztek fejembe,
míg Budáról átballagtam Pestre.