A hitehagyott fák II.

Szomorú és hideg volt az ősz.
Búslakodva hajlongtak a fák.
Jöttére a tél szelének ők,
eldobták az ékes koronát.

Megváltozott minden egyszerre.
Megtörtént, mert nem tehettek mást.
Haragudtak rég az emberre.
Túl sok volt a balga sárgulás!

Nem becsültük meg őket, mint rég,
mikor törzsükbe véstük a szót.
Úgy döntöttek, ennyi volt, elég!
Elfeledted ember, hogy tégy jót.

Álmodtál rég, éjszakákon át.
Hitted, hogy életed majd zöldell.
Most, akár a hitehagyott fák,
színeidet veszted el az ősszel.