A Hold az égen őrködött

A Hold az égen őrködött, 

mint, lámpafény a víz fölött, 

az égi tóban csillagok, 

s az őket őrző angyalok.

A Hold a Földre úgy lesett, 

mint, aki közben vétkezett, 

a titka, s édes álma volt, 

hogy földi lánynak udvarolt.

A lányka lopva éjszaka, 

- mert hívta őt az éj szava - 

a Holdat lesni szökdösött, 

bujkálva lomha fák között.

A Hold sugára létra volt, 

s a lányka arra ráhajolt, 

s lágyan, lebegve messzire, 

nem figyelt ő már semmire.

A Hold lenyújtva fénykezét, 

- eladta volna életét - 

 reménye újra visszatért, 

szitálva rá a lámpafényt.