A hős

H.Gábor Erzsébet
A hős
 
Féktelen szárnyak vad suhogása -
alkonyi csendre robban a zaj,
éji időnek furcsa tusája,
fülsiketítő, égi ricsaj.
 
Tollpihe szállong, cseppen a vér is,
karmok a húsba vájnak heget,
ösztönök harca - vesztüket érzik -,
varjak borítják fenn az eget.
 
Vészmadaraknak hangja, ha hallik,
félni kezd egyből mind, aki él,
háború van fönn, nagy csata zajlik,
senki se tudja, vajh’ mi a cél?
 
S hirtelen csend lesz, mint hogyha semmi
nem történt volna, néma a táj -
egy hószín gerle hős akart lenni, 
s nem élte túl a balga madár.
 
2014.10.26.

 

 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Megleptél megint egy Széppel!!Ölellek szeretettel!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Köszönöm szépen, Katám. Ölellek én is nagy szeretettel:Zsike :)

Haász Irén képe

Fura ez... mikor a varjak képe van előttünk, a határban magot csipegető, bezárkózó ártalmatlanságot látjuk, és nem fordul meg a fejünkben, hogy bizony a galambot is megtámadják, ha éhesek...Ezt most megírtad Zsikém, nagyon szépen.

hzsike képe

Köszönöm szépen drága Irénkém. Örülök, hogy tetszett a vers. A "madársokadalom" ijesztő tud lenni, nagyon.

Ölellek, szeretettel:Zsike :)

hubart képe

Nagyszerű vers. A z érdekes témán, jó megfogalmazáson túl a ritmusa is gyönyörű. Szeretettel gratulálok! 

hzsike képe

Köszönöm szépen Neked is, kedves Feri.

Mindig bajban vagyok, ha nekem kell véleményt mondanom arról , akire felnézek!

Nem is hízelgek amikor azt mondom: csodállak!

hzsike képe

Köszönöm, drága Mariám. Én is nagy tisztelettel vagyok irántad.

Ölellek:Zsike :)