A kutya vonyít

Ez itt nem a halál fészke -
gyerek a bölcsőben,
az életre szülték őt meg,
hagyjad hát, hogy éljen!

Nem lát ő, és nem hall,
egyszer ő is nagy lesz,
kemény fából faragták őt,
s joggal az élethez.

Ne ólálkodj, kedves,
itt nem találsz senkit,
tőletek egy telhetetlen,
nagyon sokat elvitt.

Üres maradt az a föld,
amelyet itt hagytak,
s az ártatlan gyerekek,
mind árván maradtak!

Ennyi neked nem volt elég,
akarod a többit?
Istállóban bőg a tehén,
a kutya meg vonyít.