A levél és a fa
Beküldte hubart - 2014, október 6 - 19:10
A kis levél nagy fán fakadt,
csodálta fönn az ágakat,
hogy lám, ezernyi társa van,
csupán a fája társtalan.
Akit a balsors elkerül,
ha szingliléttel szembesül,
hiába néz, orráig lát,
s nem érti másnak bánatát.
De jött az ősz, a széldoromb,
gyászdalt zenélt, míg halt a lomb,
a törzs maradt ott egymaga:
mint bús totem, úgy állt a fa.
2014. okt. 5.
Hozzászólások
Haász Irén
2014, október 6 - 19:30
Permalink
A tartós magány pokoli lehet.
A tartós magány pokoli lehet. Tényleg csak az tudja igazán, aki megélte....
hubart
2014, október 6 - 22:47
Permalink
Így igaz, Irénke.
Így igaz, Irénke.
Mysty Kata
2014, október 6 - 22:53
Permalink
Szemléletes üzenet..sajnos
Szemléletes üzenet..sajnos tény, elszomorító tendencia ...
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2014, október 7 - 07:57
Permalink
Köszönöm, Kata.
Köszönöm, Kata.
hzsike
2014, október 7 - 19:51
Permalink
Ragyogó verset írtál, kedves
Ragyogó verset írtál, kedves Feri.
Szeretettel voltam Nálad: Zsike :)
hubart
2014, október 8 - 18:50
Permalink
Köszönöm szépen kedves
Köszönöm szépen kedves Zsike!
lnpeters
2014, október 8 - 22:22
Permalink
De jó!
De jó!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2014, október 9 - 11:35
Permalink
Köszönöm, Lacikám.
Köszönöm, Lacikám.
Nagygyörgy Erzsébet
2014, október 9 - 12:36
Permalink
Kedves Feri! Csodás kis vers,
Kedves Feri!
Csodás kis vers, zenélt nekem.
Erzsike
hubart
2014, október 9 - 18:23
Permalink
Köszönöm szépen, Erzsikém!
Köszönöm szépen, Erzsikém!