A meg nem születettek menete

(Lírai rekviem a világban naponta lemészárolt 125 ezer emberi magzat emlékére)


Túl időn, téren,
Néma könnyeken,
Nemlét sziklái közt,
A sötét ködben,
Halott remények vízmosásain,
Holt tervek száraz buckái között,
Feledett álmok hídjain keresztül
Hosszú sorban az Acheron felé
Vonulnak Ők...
A meg nem születettek...

Miszlikbe vagdalt
Apró kicsi testek...
Véres kis arcok,
El nem kezdett életek...
Véget nem érő
Szomorú menet...
Akiknek nem jár semmi
Szeretet...

Valahol fent,
Egy más dimenzióban
Profitot termel a megalkuvás;
Tombol,
Él,
Vigyorog
A "haladás"...

Csendes halál sötét ösvényein
Vonulnak Ők,
A meg nem születettek...

Nem egy,
Nem kettő,
Nem néhány ezer,
Hanem naponta
Nyolcadmillió...

Holttestükön tipródik
A "szabadság",
A posztmodern civilizáció...

Halálra ítélve,
Lekaszabolva..
Nincs jog..
Fellebbezés...
Kegyelmi kérvény...
Az legfeljebb rablógyilkosra vár -
Nekik nem jár.

Nincs játék,
Élet,
Nincs Jövő - soha;
Ők a modern világ lenyomata...

Nem egy,
Nem kettő,
Nem néhány ezer,
Hanem naponta
Nyolcadmillió...

Csendes halál sötét ösvényein
Vonulnak Ők,
A meg nem születettek...

Skizofrén erkölcs
Propaganda-porban...
Moloch is irigykedik
A pokolban...

A guillotine rozsdásodik dühében,
Hitler,
Meg Sztálin
A sírban forog;
Ehhez képest amatőr gyilkosok..
Napi nyolcadmillió kis Jövő...
Ehhez még Auschwitz sem mérhető...

Nem fognak tipegni,
Bújni,
Gügyögni,
Nem mondják majd, hogy
Papa, vagy
Mama;
Nem lesz mosoly,
Csak örök éjszaka...

Fent utazás,
Ezer tévéadás...
Szabadságról papol
A "haladás"...

Csendes halál sötét ösvényein
Vonulnak Ők,
A meg nem születettek...

Napi nyolcadmillió univerzum
Nyolcadmillió emberáldozat
Műanyag ateista istenek
Profit oltárán...
Még koporsót se kapnak..
Csak rengeteg tönkre szabdalt tetem...
Gyógyszergyáraknak
Szép profit terem...

Nem egy,
Nem kettő,
Nem néhány ezer,
Hanem naponta
Nyolcadmillió...

Cinikus szavak,
Bárgyú propaganda,
Globalizáció szép új világa,
Szabványosodik
Nyelv,
Érzelem,
Ember;
Sápad az ég,
És fuldoklik a tenger;
"Modern" minimál-Ének kiváltsága
A degenerálódás szabadsága..

Nagy rózsaszínű műanyag cobák..
Üdvözlégy, új világ...

Csendes halál sötét ösvényein
Vonulnak Ők,
A meg nem születettek...

A Gyermek az Isten áldása volt,
Öröm,
Felnőttség,
Felelősség,
Élet...
Általa teljesedik ki
Az Ember...

A minimál-Én
Már felnőni
Sem
Mer..

Csendes halál sötét ösvényein
Vonulnak Ők,
A meg nem születettek...

Szemük kihunyt,
Egy csöpp hangot sem adnak,
De mégis igazabb képet mutatnak
Világunkról, mint minden híradó.

Nem egy,
Nem kettő,
Nem néhány ezer,
Hanem naponta
Nyolcadmillió...

Szabad döntést csak szabad akarat hoz,
Ha erkölcsi világrend áll mögötte,
A szabad döntés csak bátor lehet,
S a felelősség nem ruházható át,
Sem intézményre,
Sem a hatalomra...

Fejlődést nem atomrakéta hoz,
Csak a személyes, felnőtt felelősség.

A pláza bárgyú fényrengetege,
S a meg nem születettek menete
Ugyanazon érem két oldala.

Nem egy,
Nem kettő,
Nem néhány ezer,
Hanem naponta
Nyolcadmillió...

Túl időn, téren,
Néma könnyeken,
Nemlét sziklái közt,
A sötét ködben,
Halott remények vízmosásain,
Holt tervek száraz buckái között,
Feledett álmok hídjain keresztül
Hosszú sorban az Acheron felé
Vonulnak Ők...
A meg nem születettek...

Miszlikbe vagdalt
Apró kicsi testek...
Véres kis arcok,
El nem kezdett életek...
Véget nem érő
Szomorú menet...
Akiknek nem jár semmi
Szeretet...