A néhai jégkorszakok

A hajdani jégkorszakok

Árnya múlt-kapuban kopog.

A szörny csak látszólag hátrál,

Régen új jég-jövőre vár.

A Múlt jégkorszakot okád,

Még nem is sejtjük az okát...

Milankovics- teória?

Pár tonna borsó a falra...

A hajdani jégkorszakok

Éhes gyomra újra korog.

Miféle törvényszerűség

Kulcsolja álszent tenyerét?

Vagy talán a véletlenek

Rozsdás lasszója tekereg?

Ha egyik sem?

Milyen alak

Áll lesben a kertek alatt?

A hajdani jégkorszakok

Sanda árnyéka sompolyog...

Hiányos napló emleget

Három kilométer jeget...

A Kárpátokig elhatolt...

Szibériában mért nem volt...

A hajdani jégkorszakok

Árnya gúnyosan mosolyog...

Mit nem tudunk?

Mi nem látunk?

Miért élünk?

Mire várunk?

A Föld hógolyóvá révedt,

Valamiért újra éledt,

S a néhai hosszú télben,

A jeges hófehér éjben

Mint új Élet-parlamenter,

Alakult,

Vagy jött

Az Ember...

Mit nem tudunk?

Mit nem látunk?

Honnan jöttünk?

Mire várunk?

Mi jár a Jövő nyomában?

Mit rejt a Múlt valójában?

A távolban köd gomolyog;

Hallgatnak a jégkorszakok.