A nagy csaló
Beküldte hzsike - 2015, október 1 - 20:19
H.Gábor Erzsébet
A nagy csaló
A fáradt fák tövén dús avar lapul,
sorsát tudva vár, néma szótlanul.
A szél is sírdogál, hangja búskomor,
mindent szárnyra kap, s messze elsodor.
Egy rőt levél vacog - hullna már szegény!
Élni kéne, de nincsen rá remény!
Az árva gesztenyék barna fényszeme,
mintha reszkető könnyet rejtene.
A Nap csak tántorog, fénye gyenge már -
bár az Indián, titkon erre jár,
de sátrát nem veri - bűvész, nagy csaló!
Foltos ködruhát ölt az Őszapó,
s ő az úr ma már! A rét ütött, kopott -
apró nyúl lapul, héja vijjog ott.
Az ég is szürke lett, napfény nem ragyog,
száraz ág hegyén rőt levél vacog.
Hozzászólások
Bieber Mária
2015, október 1 - 23:33
Permalink
Nagyon szép, kedves Zsike!
Nagyon szép, kedves Zsike! Örömmel olvastam.
Bieber Mária
(Hespera)
hzsike
2015, október 2 - 15:31
Permalink
Én meg örömmel fogadtalak.
Én meg örömmel fogadtalak. Köszönöm szépen, kedves Hespera.
Zsike :)
Haász Irén
2015, október 2 - 17:59
Permalink
Ez is örömömre szolgált...:)
Ez is örömömre szolgált...:)
hzsike
2015, október 2 - 18:25
Permalink
Örülök neki,
Örülök neki, Irénkém.
Ölellek, szeretettel:Zsike :)
Csilla
2015, október 6 - 20:24
Permalink
Jaj, de szép volt! - nekem
Jaj, de szép volt! - nekem főleg a gesztenyék barna fényszeme tetszett, na meg a vijjogó héja :) és a bűvész indián is! :))
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hzsike
2015, október 7 - 07:25
Permalink
Aranyos vagy, Csillám,
Aranyos vagy, Csillám, köszönöm szépen. A gesztenyéket én is szeretem, a fényes szemükkel :)
Ölellek.
Zsike:)