A nagy csaló

H.Gábor Erzsébet
A nagy csaló
 
A fáradt fák tövén dús avar lapul,
sorsát tudva vár, néma szótlanul.
A szél is sírdogál, hangja búskomor,
mindent szárnyra kap, s messze elsodor.
 
Egy rőt levél vacog - hullna már szegény!
Élni kéne, de nincsen rá remény!
Az árva gesztenyék barna fényszeme,
mintha reszkető könnyet rejtene.
 
A Nap csak tántorog, fénye gyenge már -
bár az Indián, titkon erre jár,
de sátrát nem veri - bűvész, nagy csaló!
Foltos ködruhát ölt az Őszapó,
 
s ő az úr ma már! A rét ütött, kopott -
apró nyúl lapul, héja vijjog ott.
Az ég is szürke lett, napfény nem ragyog,
száraz ág hegyén rőt levél vacog.
 

Hozzászólások

Bieber Mária képe

Nagyon szép, kedves Zsike! Örömmel olvastam.

 

Bieber Mária

(Hespera)

hzsike képe

Én meg örömmel fogadtalak. Köszönöm szépen, kedves Hespera. 

Zsike :)

Haász Irén képe

Ez is örömömre szolgált...:)

hzsike képe

Örülök neki, Irénkém.

Ölellek, szeretettel:Zsike :)

Csilla képe

Jaj, de szép volt! - nekem főleg a gesztenyék barna fényszeme tetszett, na meg a vijjogó héja :) és a bűvész indián is! :))

hzsike képe

Aranyos vagy, Csillám, köszönöm szépen. A gesztenyéket én is szeretem, a fényes szemükkel :)

Ölellek.

Zsike:)