A Nap ugyanúgy ragyog - LV.

ÖTVENÖTÖDIK RÉSZ

• Bizonyára, Szélfarkas testvérem, bizonyára – tudtam, hogy Szélfarkasnál másféle hangnemmel nem érek célt. Még ezzel is kétes volt az eredmény. – Amikor én megvénülök, fájós lábakkal ücsörgök a kemencesutban, és szelíden csócsálgatom a husikát, amit daliás unokám rakosgat a fogatlan számba, majd arra gondolok: az én drága jó Szélfarkas testvéremet a mi bájos papnőink idén immár a negyvenedik alakjában fogják feltrancsírozni. De jó neki, övé az örök fiatalság, minden évben szép fiatal férfi alakjában kínozzák halálra, bezzeg én már vén vagyok; kínoz a hektikám, köszvény hasogat a derekamban, és kénytelen vagyok esténként jó meleg vízben áztatni a fájós bütykeimet. Aztán arra gondolok, ha az én jó Szélfarkas testvérem véletlenül mégsem született újjá az évente feláldozott napférfi alakjában, akkor bizonyára valami egyéb kellemetes formában született újjá; és most például lúdtalpas pigmeus, nyavalyatörős szavannai bozótlakó, dadogó rabszolga keleten, herélt házi testőr délen, vagy észak jégmezőinek bátor rozmárzabálója.  Aztán meg arra gondolok majd így husikacsócsálás meg bütyökáztatás közben, milyen jól tette az én drága jó Szélfarkas testvérem, hogy feláldozta magát, mivel így hérosz lett, amire én, gyáva kételkedő, önszántamból sose lennék kapható, bezzeg Szélfarkas testvérem hérosz lett, és olyan élményben volt része, amihez semmi sem fogható. Milyen jól tette hát az én drága jó Szélfarkas testvérem, hogy itt maradt, és feláldoztatta magát ahelyett, hogy fölkötötte volna a nyúlcipőt.

Szélfarkas a fejét csóválta.

• Attól tartok, - mondta hűvösen. – hogy te valami egészen nagy ostobaságot akarsz velem elhitetni.
• Rendben van, kedves testvérem – feleltem szelíd hangon. – próbáld ki, és egyszer, ha találkozunk, majd elmeséled.
• Szemenszedett ostobaságokkal traktálsz!
• Bizonyára, kedves Szélfarkas testvérem, bizonyára. Biztosíthatlak róla, sokkal nagyobb és főleg feledhetetlenebb élmény vár rád. Mintha egyszerűen vízbe fúlnál, agyonvernének a rablók, vagy jóízűen elropogtatna egy jegesmedve.

Türelmetlenül intett.

• Azért jöttem, hogy komolyan beszéljek veled! – mondta ingerülten.

Hangnemet váltottam.

• Én is, kedves testvérem! A lehető legkomolyabban! Szeretnék veled megértetni néhány dolgot. Ha megengeded, összefoglalom: alig több mint egy hónap múlva téged feláldoznak. Emberáldozat leszel, kedves testvérem, bizonyára hallottál már ilyesmiről.

Hitetlenkedve rázta a fejét.

• Én vagyok a Napférfi. A Haragvó Tekintetű.
• Tavaly is volt Napférfi, tavalyelőtt is, meg azelőtt is. Csakhogy minden évben más! Talán sejted, hogy miért.
• Azt nem lehet! – makogta sírós hangon.
• Rajtad áll, hogy megakadályozd! – mondtam végtelen megkönnyebbüléssel. Mégiscsak sikerül meggyőznöm? – Meg kell szöknöd! Ha akarod, ebben segítek!

Néhány pillanatig gondolkodott.

• Ha nem vetted volna még észre – mondta aztán kioktató modorban. – Én ennek a falunak az uralkodója vagyok.
• Az vagy bizony! Pontosan tizenhárom hónapig! Egy nappal se tovább!
• Én vagyok az uralkodó!
• Úgy érzed, uralkodsz?

Ezen néhány pillanatig töprengett.

• Ha most még nem is, de néhány év múlva egészen biztosan a kezembe veszem a dolgokat. Addigra mindenki megérti majd, hogy ki az úr.

Ezen végképp elkeseredtem.

• Néhány év? Néhány hónapod sincs hátra!

Türelmetlenül felkelt, de én a vállánál fogva visszanyomtam. Visszanyomtam, és mindent elmondtam neki az emberáldozatról, amit csak tudtam. Semmit sem hagytam ki. nyomatékul töviről hegyire elmeséltem az előző Napférfi sorsát, de szépítés nélkül. Az egyre sűrűsödő sötétben nem láttam jól Szélfarkas arcát, de bíztam benne, hogy végül hallgatni fog a szavamra.

Csalatkoznom kellett.

A bátyám kissé oldalt fordult, és a hold derengő fényében megpillantottam arcán a tökéletes egykedvűséget. Szélfarkas már döntött. Tudtam: ilyenkor bármit mondhatok neki, úgysem hallgat rá.

Szélfarkas pökhendi képpel állt fel, és öntelt pillantással mért végig. Ő a Napférfi. A Haragvó Tekintetű. Az Uralkodó. A bölcsek bölcse, a nagy ember, a kiválasztott, akinek küldetése van, aki mindenkinél különb, aki mindig mindent jobban tud.

• Kedves öcsém, már eddig is sok ostobaságot hallottam tőled, de a mai szamárságoddal minden eddigire feltetted a koronát.

Folytatása következik.