A Nap ugyanúgy ragyog - LVII.

Beküldte lnpeters - 2016, május 31 - 23:29

ÖTVENHETEDIK RÉSZ

 

Összeomlásom teljes volt. hatalmas, fojtogató gombócot éreztem a torkomban, szememre őrjítő hályog ereszkedett.

 

Farkasasszony leült, mellém, letörölte homlokomról a verítéket, megitatott friss vízzel, és belém kényszerített néhány falat ennivalót.

 

  • Nem értelek, kedvesem – nézett rám utána. – Hogyan barátkozhatsz éppen ezzel a Napférfivel? Kétszer öt esztendeje vagyok papnő, ugyanannyi alakját láttam már a Haragvó Tekintetűnek, de biztos vagyok benne, hogy ez az idei alak minden eddiginél ellenszenvesebb, minden eddiginél hitványabb, gonoszabb és gyávább. Miért barátkozol éppen ezzel? Hidd el nekem, teljesen érdemtelen a szeretetre.

 

Mit mondhatnék erre?

 

  • Hidd el, - feleltem remegő hangon. – nagyon nagy okom van rá, hogy minden Napférfi közül éppen ezt akarjam megmenteni. Éppen ezt, és a többi közül egyet sem. Olyan okom van rá, amit te is elfogadnál, ha ismernéd.

 

Nem kérdezett rá, pedig most elmondtam volna neki, ha kérdi. Legalábbis kísérletet tettem volna rá.

 

  • El kell tűnnöd, kedvesem – nézett rám. – El kell tűnnöd még ma éjszaka!
  • De hát miért?
  • A Napférfi ma reggel töviről hegyire mindent elmondott a Nagyasszonynak az emberáldozatról. Elmondta, és magyarázatot kért: valóban ezt a sorsot szánjuk-e neki. kérdezősködött az előző Napférfiakról. Kiderült, hogy tökéletesen ismeri a szertartás teljes menetét, a saját eljövendő halálát is. mindent tud, amit nem szabadna tudnia. Rád hivatkozott, mindezt tőled hallotta. A Nagyasszony hazugságra kényszerült, és megnyugtatta a teljesen kétségbeesett Napférfit azzal, hogy rászedted, bűnös vagy, és ezért holnapután tűzbe fog dobatni téged, kedvesem. A Napférfi ez ellen nem tiltakozott, viszont módfelett megkönnyebbült és megnyugodott a Nagyasszony magyarázataitól. Ezután a Nagyasszony összehívott minket, papnőket, és közölte, hogy idén minden eddiginél nehezebb dolgunk lesz az emberáldozatnál. Elmondta, mit határozott felőled, és megkérdezett bennünket, honnan tudhatod te a szent áldozatról azokat a dolgokat, amiket a Napférfinek elárultál. Úgy tűnik, elfogadta, hogy megboldogult édesanyád avatott be a titkokba, így a bűnös nem büntethető. Akadtak azonban, akik engem bámultak, de nagyon feltűnően. Felettébb gyanús volt. Nem lehetetlen, hogy holnapután magam is a lángok között végzem.

 

Szegény Farkasasszony! Hát még, ha tudta volna, hogy az én drága jó Hiúzasszony húgom – az a mérges vipera – talán éppen ebben a percben meséli el a Nagyasszonynak anyám utolsó óráit; amiből kiviláglott egyrészt az, hogy anyám semmiféle részletet nem mesélt el nekem az emberáldozatról, csupán ködös célzásokat tett, másrészt az, hogy Farkasasszony torkollta le a derék Hiúzasszonyt, amikor ő belé akarta fojtani haldokló anyánkba a szót. Ezután pedig a Nagyasszony minden nőtestvéremet egymás után maga elé idézi, és ők mindannyian szóról szóra ugyanazt fogják vallani, amit Hiúzasszony mesélt.

 

  • Menekülnöd kell, kedvesem!

 

Folytatása következik.