A pusztító ár
Beküldte hzsike - 2016, április 24 - 10:24
H.Gábor Erzsébet
A pusztító ár
A zord folyónak árja már -
akár az éhes dögmadár,
felfalna mindent, oly mohó,
gyilkos, törvénnyel harcoló,
kitörni vágyó vad kohó.
Gátakat szaggat, átszeli,
parttalansága bábeli,
aljat, szemetet felkotor -
sorsom ladikja elsodor,
gyógyírt sebemre nem hozol.
Hozzászólások
Csilla
2016, április 24 - 14:13
Permalink
Hömpölygő a versed is, Zsike,
Hömpölygő a versed is, Zsike, és tetszik a hasonlat az elején. :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hzsike
2016, április 24 - 19:01
Permalink
Köszönöm szépen, Csillám. :)
Köszönöm szépen, Csillám. :)
hubart
2016, április 25 - 11:15
Permalink
Gyönyörűszép dallamos vers!
Gyönyörűszép dallamos vers! Viszem a gyógyírt! :))
hzsike
2016, április 25 - 17:10
Permalink
Köszönöm szépen, Feri! Várom!
Köszönöm szépen, Feri! Várom! :))
Koránkelő
2016, április 25 - 21:22
Permalink
Szép, dallamos vers! Örömmel
Szép, dallamos vers! Örömmel olvastam. Üdv: Robi
hzsike
2016, április 26 - 13:54
Permalink
Köszönöm Neked is, kedves
Köszönöm Neked is, kedves Robi. :)
Nagygyörgy Erzsébet
2016, április 26 - 10:11
Permalink
Kedves Zsike! Én csak
Kedves Zsike!
Én csak gyógymasszázst tudnék felajánlani, gyógyírként...szép vers, köszönöm.
Erzsike
hzsike
2016, április 26 - 13:55
Permalink
:))) Köszönöm, Erzsikém, az
:))) Köszönöm, Erzsikém, az se esne rosszul... :)))