A rőzsehordó
Beküldte hzsike - 2017, november 13 - 15:35
H.Gábor Erzsébet
A rőzsehordó
Vékonyka, száraz gallyakat
szedett a néni, és leült.
Szíve csak lassan csendesült,
úgy fájt, hogy majdnem megszakadt.
Egyszer csak hipp, hopp, itt maradt,
elment a férje messzire.
Istenem, mért fáj ennyire?
kérdezte, s könnye csordogált.
Nem bírta háta már a fát,
de mégse tört meg szent hite,
tudta, hogy meg kell tennie;
senkije nincs, csak ő maradt.
Testén egy érzés átszaladt -
de jó is volt az ünnepen!
Leves gőzölt a tűzhelyen,
párja törte a gallyakat,
s ajkáról boldog dal fakadt!
Elnyelte őt a végtelen…
Nehezen állt fel, s nesztelen
léptekkel indult, hullt a hó -
angyallá lett a vén anyó!
S ahol az égi fény terem,
mennyei gyémántszirteken
rakta a rőzsét tűzre ő!
Hozzászólások
Csilla
2017, november 16 - 21:54
Permalink
Jó is lehet ilyen nesztelen
Jó is lehet ilyen nesztelen átlépni a másik létbe. Szép és nagyon remek a rímképlet is, a tökéletes ritmusról már nem is beszélve! Gratulálok.:)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hzsike
2017, november 18 - 09:46
Permalink
Köszönöm, Csillám!
Köszönöm, Csillám!
Nem mi döntünk róla, de talán jobb is így.
Ölellek. :)
Bieber Mária
2017, november 20 - 15:34
Permalink
Szép, megérintő versedhez
Szép, megérintő versedhez szívvel gratulálok, kedves Zsike!
Bieber Mária
(Hespera)
hzsike
2017, december 2 - 15:03
Permalink
Köszönöm, kedves Marika. :)
Köszönöm, kedves Marika. :)