Jelenlegi hely

A szélcsend nyugalma

Beküldte Mysty Kata - 2013, szeptember 7 - 10:21

Mysty Kata

A szélcsend nyugalma

Egy városi park padján ültem,
a teret nézve elmerültem.
Fény és árny szelte át,
függönyt rajzolva a teret...
A nyugalom nem engedett.

A kerékpárút-szegély csak hallgatott,
amott nagyi az unokájával
kocsijában, komótosan ballagott.
Kókadt a gyerek feje,
délutáni zsivaj elült...
majd imitt-amott őszbehajló fák
ágaira hajolt. Arrébb a másik

pad sem unatkozott, rajta
asszonynép pörölt. Minden
szó; ráncoknak ostor,
táncolt, majdnem viháncolt...
Kutyákkal sétált férfi, nő, gyerek...
- A póráz mily' messzire elvezet!

Egy vasárnap délután
ágyat vetett bennem
a szélcsend nyugalma.
És a ráadás, - amikor egy száraz
fa ága suttogott békés éjszakát.

Hozzászólások

hzsike

2013, szeptember 7 - 13:42

Permalink

Csodálatos, őszi életképet

Csodálatos, őszi életképet festettél Katám. Örömmel olvastam:Zsike :)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Nagygyörgy Erzsébet

2013, szeptember 7 - 14:23

Permalink

Kedves Kata! Hát ez nagyon

Kedves Kata!

Hát ez nagyon szép lett, csodás őszi képekkel.

Szeretettel Dyona

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

barnaby

2013, szeptember 7 - 16:11

Permalink

Nagyon szép őszi képeket,

Nagyon szép őszi képeket, mondhatnám szinte idillt festettél le szavakkal Kata. A "PÖRÖLT"kicsit erős kifejezés, veszekedést jelent az én olvasatomban...gondolom nem erre gondoltál a sertepertélő mamikat nézegetve:)Egy elütés van még, a kerékpár út, és már nem is kötözködöm tovább...örömmel olvastalak most is.Ölelésem:B:)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Mysty Kata

2013, szeptember 7 - 21:10

Permalink

Köszönöm SZÉPEN!!!!

Kata

"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

M. Karácsonyi Bea

2013, szeptember 8 - 19:12

Permalink

Nagyon szép képek, hangulat,

Nagyon szép képek, hangulat, tetszett.

Egy saját gondolatom jutott róla eszembe, ha nem bánod, idehoztam.:)

Egy padon

Az ember néha úgy elmereng...mint író, mint asszony, és kisgyerek. Nézi a levél hullását, kémleli az eget, hol lehetnek a tündérek, merre angyalsereg? A parkban ül, mellette padtársak, mind mások, mégis, akár veterán bajtársak. Pörgeti a szél a szirmokat, egy koldus inna még, kismama nézi, ahogy elborul az ég. Nap bújik felhő mögé, eső permetez, a világ olykor egyetlen parknyi felület.