Nem megszokott, de mégsem idegen
A Szerelem
Minden estén
És reggelen
Eme szent helyen.
Magamhoz húzom, alszom Hozzá bújva;
És boldoggá tesz minden reggel
Újra.
—-
Ott kint némán felkiált
A dermesztő hideg;
Hogyan lehet,
Hogy emberek
Melegszenek…
—–
Sosem szokom meg, hogy a Szerelem
Velem lakik,
Itt él velem
Eme szent helyen.
Eljött hozzám, itt van, maga az Élet,
És velem marad már, amíg csak
Élek.
——
Kint nagy pelyhekben hull a hó,
Csikorog az adó;
Jégbe fúlt a büszke tó,
A könnytől áradó;
Téllel bélelve a mező,
Dermed a határ;
Fosztogat a vad, cinikus
Nyakkendős tatár,
Akkor is, ha nyilaitól
Holnap meghalunk,
A számára mindörökre
Rejtély maradunk.
Akinek csak időtöltés,
Játék a Tavasz;
Sosem tudja megérteni
Igazán, mi az;
Lehet pénze:
Mégsem kukorékol a malac;
A Szerelemből
Ki van rekesztve a piac.
—–
Száguld velünk az Idő:
A rozzant, vén batár,
A Szerelem számára
A tél sose halál.
Hozzászólások
Mysty Kata
2011, december 17 - 23:31
Permalink
Színesen okos variációk egy
Színesen okos variációk egy témára.Tetszik...
"Száguld velünk az Idő:
A rozzant, vén batár,
A Szerelem számára
A tél sose halál."
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
lnpeters
2011, december 17 - 23:44
Permalink
Köszönöm, drága Kata!
Köszönöm, drága Kata!
Pete László Miklós (L. N. Peters)