A szomszéd
Beküldte Csilla - 2018, szeptember 16 - 19:38
Jön. Kezében őszirózsa
és penészes bonbonok,
szája szélét törli, mossa,
ottmaradt a déli morzsa;
néha arra gondolok,
itt e nő, szemében báj van,
folyton sír, mégis vidám,
fény zihál ezüst hajában,
túl magányos és anyátlan,
úgy fest, mint egy indián.
Krepp kötényén már e korszak
foltja hígul, visszaköt,
szoknyájában botladoznak:
élet, álom, némi dohszag,
és macskái, mind az öt.
Mint egy réges-régi óda,
ring beszéde, tarka hab
úszik rá a lét-folyóra,
míg a vén kakukkos óra
csüng a hátán, s dalra kap.