A szürke öltönyös Végzet

Közöttünk bolyong a Végzet,

Számol tőkét, kamatot,

S a név-értékű enyészet

Tudja: kaszálhat, nagyot.

——-

Profán öltöny-glóriában

Képernyő-kapuba áll;

S a kényszeres halál-ködben

Szabadságról prédikál.

——–

Megszabja, min kell nevetni,

Miért kell vért ontani;

Mely szavunkat kell elvetni,

Mit nem szabad mondani.

——-

Szűkül hajdan tágas világ,

Hit helyett lesz hitele,

Végzet-rendelte szabadság

Húz a sivár semmibe.

——-

Kozmopolita igézet

Lencsetálja a világ;

S a globális luxusvégzet

Minden kontúrt körberág.

——–

Pénz-mércéjű ál-szabadság

Atlantisz mellé vihet,

Ha fatornyos kicsi csodák

El nem érik az eget.

——

Eleve elrendelt kudarc,

Vagy a szabad akarat;

Vagy miénk lesz az öltönyös -

Vagy magának megmarad.