(D. L. Kollégám emlékére, Akivel néhány nappal előtte még vidáman beszélgettünk)
Csak néhány évvel voltál öregebb…
——–
Az Élet elpereg…
Nemrég zimankós téli reggelek
Vonultak erre; sivár, ősz sereg,
S az udvaron
Didergő hajnalon
Ha nem volt még kolléga, se gyerek,
Az első közt
Találkoztam Veled…
Csak néhány évvel voltál öregebb…
———
Én még sok hajnalon át
Ott leszek,
Ébrednek az egek,
Ásítanak a szürke fellegek,
S minden hajnal üres lesz
Nélküled.
Csak néhány évvel voltál öregebb.
———-
Nem tudtad kivárni, hogy más legyen,
Hogy földön és hegyen
E szent hazában egyszer jobb legyen,
Se azt, hogy orvos legyen a Gyerek,
A nyugalmadért
Irigyeltelek…
Csak néhány évvel voltál öregebb…
——-
Nem várnak többé fénysugár-körök,
Se meghitt örömök,
S bár a Lét örök,
A Folyam már Nélküled hömpölyög.
——-
Kint eső csepeg.
Csak néhány évvel voltál öregebb…
——-
Te mondtad, hogy mi mind így távozunk,
Míg élünk, dolgozunk,
Tűrünk és adunk,
Nem alkuszunk;
S amíg csak kék az ég,
Ez a leírt, kirabolt nemzedék,
Amíg csak szíve dobban,
Teszi a dolgát mindenkinél jobban.
——-
Az éj sír és remeg.
Csak néhány évvel voltál öregebb.
——–
Amikor minden holt,
Koholt,
Kimódolt,
S a hazugság az égre lovagolt,
A mi életünk
Még
Igazi
Volt.
——-
Most köd van és hideg.
Csak néhány évvel voltál öregebb…
———
Átkeltél oda, ahol Nemlét ragyog,
Nincsenek holnapok,
Se hónapok,
És nem gyalulnak a hétköznapok;
Ahol az Idő önmagába visszatér,
S a Léttel kézen fogva
Andalog.
——-
Fent ólmos fellegek.
Csak néhány évvel voltál öregebb.
——–
Te nem jössz a naplóért már soha,
S kezed nyoma
A tétova
Kamasz-sorsoknak kósza dzsungelében
Nem pénzért,
Többért:
Az Életért;
Embert érlel,
Míg élni van miért.
—–
A telihold szomorú és kerek.
Csak néhány évvel voltál öregebb.