A várdombi óriások
Kevesen ismerik, pedig nem mese ...
A Várdomb óriásainak története
feledésbe merült, pedig az óriások
ma is élnek, az átok,
mi lábaikat sziklabilincsbe fogja,
rég elmerült az egykor sós habokba.
Amikor a pannon dombokon
nem zöldelltek sarjadó növények,
nem szállt örömujjongó ének,
s nem gyűltek tanácsba a vének...
De mit is beszélek?
Gyűltek bizony!
Csak nem emberek, hanem
óriások osztoztak a posztokon,
hogy tanácsadó ki lehet.
Palotájuk egy hatalmas tutaj
sodródott a tenger hullámaival.
S ha erre-arra kikötött,
odagyűltek, mint a varázslények,
manók, törpök és lidércek.
Hétfejű sárkányok tették a szépet
az óriáskirály menyének,
ki nem volt más, mint a királyfi neje,
a vöröshajú, szépséges Berkenye.
Egy komor napon,
mikoron a királyi tutaj megállt,
történt az eset,
hogy a király elbotlott,
koronája leesett,
és csak gurult, gurult.
A király arca elkomorult,
koronája tengerbe hullt.
-Ki koronám visszahozza,
kincsem, mézem,
cédruskésem megkaphatja!
Ha kevesli, kérését egy
kívánsággal megtoldhatja.
Aki csak a hírét vette,
a koronát keresgette,
ábrándozott, mire menne.
Épp ekkorra esett,
hogy a tengerből,
mint egy sziget,
kiemelkedett egy nagy bálna,
minden vízilény királya: a CET.
Szökőkútként fújt vizet,
s a hatalmas szörny szájában
egy kis manó billegett.
Bizony e kis manó,
e csöppnyi lélek okozta
vesztét az óriásnépnek.
Mert mit neki a kincs,
a méz, a valódi cédruskés,
kívánsága oly merész,
kizárja a józan ész.
Az egyezség egyszerű:
Ígérd meg nekem,
ha koronádat visszahozom,
s lábad elé leteszem,
teljesíted kívánságom
az bármi is legyen.
Ha nem, szörnyű átok erejével
tutajotok elvarázslom,
délceg fiaid életét elveszem.
A király nem fontolgatta,
a kérésre szavát adta.
Mit is kérhetne a manó,
mit ő meg nem adhatna?
Kezet nyújtottak reája,
megitták az áldomást,
poharuk asztalra koppant,
manó meg köddé vált.
Telt az idő, napok múltak,
koronának nyoma sincs,
a király el is feledte,
fogadalma, a bilincs.
Ám egy reggel fényesség
vakította el szemét,
elveszett koronája
ékítette a manó fejét.
S a manó torz mosollyal
helyet foglalt trónusán:
- Berkenyének kezét kérem,
meg hogy én legyek a király.
Micsoda egy pimasz kérés,
bátor vagy, nem tagadom!
Hiába a vakmerőség,
Berkenyét nem adhatom,
fiammal ült kézfogót,
királyságom is övék,
ne vesztegessünk több szót.
Nem?
Ha Te így, akkor én is!
- hahotázott a manó.
Átok foglya lesz a néped,
nem kerüli el a végzet,
mit rá királya idézett,
egyezségünk, ím lejár.
Uralmadnak vége már!
Megpenderült, sípjába fújt,
tengermélyen mormogott,
mintha az ég omolna
tornyosultak a habok,
a tutaj recsegve tört ,
szilánkokra széthasadt,
a király dermedten szemlélte
a sodródó roncsokat,
majd a fiaira nézett,
kéreg fedte testüket,
karjuk ágként csavarodott,
lábuk gyökérré meredt.
A tengernek mélységéből
szárazföld emelkedett,
magasodott, domborodott,
formálódtak a hegyek:
az óriások tekintete
a távolba meredt.
Ha a Várdombon megállsz,
vagy üldögélsz a fák alatt,
hallgasd meg te is az óriásokat.
(Mese Pető Csaba festményéhez)
Hozzászólások
hzsike
2015, szeptember 8 - 19:11
Permalink
Kedves, bájos, ...ez jutott
Kedves, bájos, ...ez jutott eszembe, amikor olvastam.
Szeretettel voltam Nálad, kedves Zsuzsi.
Zsike :)
Balla Zsuzsanna
2015, szeptember 8 - 21:18
Permalink
Kedves Zsike! Köszönöm, hogy
Kedves Zsike!
Köszönöm, hogy végigolvastad! :) Örülök, hogy nem hiába tetted!
hubart
2015, szeptember 9 - 07:54
Permalink
Érdekes történet. Van mondai
Érdekes történet. Van mondai alapja, vagy pedig a fantáziád szüleménye? Tetszett a nyelvezete, bár a törpök helyett inkább törpéket írnék, hogy ne gondoljon senki a Disney-fuigurákra. :)
Balla Zsuzsanna
2015, szeptember 9 - 17:52
Permalink
A fantáziám szüleménye, de
A fantáziám szüleménye, de tetszett a Várdomb mai lakóinak is, és a helyi újság leközölte pár éve.
Nem a hupikékre gondoltam, inkább Joenak van igaza.
Köszönöm, hogy olvastál!
Balla Zsuzsanna
2015, szeptember 9 - 17:57
Permalink
Jól érzed a törpöket! Ami az
Jól érzed a törpöket!
Ami az eposzt illeti, hát nem egy Kalevala, az biztos. Verses mesének született, és ebben a minőségében díjazták egy pályázaton. Hogy miért írtam? Ránéztem Csaba képére és ezt láttam rajta.
Nálam ez ilyen. Hirtelen felindulásból írok és mint tudjuk, nem nagyon változtatok a dolgokon.
Örülök, hogy tetszett!
lnpeters
2015, szeptember 9 - 18:10
Permalink
Lenyűgöző Verses epika!
Lenyűgöző Verses epika! Eszembe jut szülőföldem, Boglár. Ott is van Várdomb. Szeretettel gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Balla Zsuzsanna
2015, szeptember 10 - 15:46
Permalink
Kedves Laci! Ez a boglári
Kedves Laci!
Ez a boglári Várdomb! :)