A város kiveti nyomorát

Beküldte Della - 2014, november 14 - 08:40

Városmajor fái közt hideg szél fut át,
a november letörli a nyár mosolyát.
Szakadt nagykabátban ténfereg egy lélek,
meleg szobájából villannak fel képek.

Elfáradt álmaival lefeküdne máris,
a hideg pad helyett puha ágyra vágyik.
Tűzre vetné sorsa szomorító gondját,
visszaforgatná az idő mutatóját.

Elkékült ajkához emeli mámorát.
néma imájában segítségért kiált.
Süket fülű hatalmasok őt nem hallják, 
a város kiveti magából nyomorát.

Della Maria /dellamama/</p> <p>A város kiveti nyomorát</p> <p>Városmajor fái közt hideg szél fut át,<br /> a november letörli a nyár mosolyát.<br /> Szakadt nagykabátban ténfereg egy lélek,<br /> meleg szobájából villannak fel képek.</p> <p>Elfáradt álmaival lefeküdne máris,<br /> a hideg pad helyett puha ágyra vágyik.<br /> Tűzre vetné sorsa szomorító gondját,<br /> visszaforgatná az idő mutatóját.</p> <p>Elkékült ajkához emeli mámorát.<br /> néma imájában segítségért kiállt.<br /> Süket fülű hatalmasok őt nem hallják,<br /> a város kiveti magából nyomorát.

 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2014, november 15 - 14:14

Kedves Della!

Nagyon szép lett a vers.

Erzsike 

Haász Irén képe

Haász Irén

2014, november 16 - 18:27

Bizony ez nagyon szomorú jelenet, amit megírtál, kedves Mária, és a kép még hozzáteszi a magáét...:)

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2014, november 16 - 20:03

 Életkép a szomorú jelenből...Lázító!  Szeretettel olvastalak Marikám !Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"