Vén malom az idők végén

Vén malom az idők végén,
Semmi sötét meredélyén.

Át nem juthat sűrű fogán
Semmi, ami csupán profán.

Zsákokban vár ott a végzet,
S végül maga, az enyészet.

Zúg a malom, dörög az ég;
A világnak nincs vége még.

Az idő magát kifújja,
S visszamegy a starthoz - újra.

Új világ egy fűszál élén;
Vén malom az idők végén.