A vidám zongora

                                                                         Mysty Kata : A vidám zongora

Csodát láttam…
- Nem lódítok, - nem ám!
Reggel mikor kiléptem,
ajtóm előtt, - nem is értem…
Nem hittem a szememnek,
fekete dallamok peregtek,
fehér ingek lebegtek…
Föl-le' dobált
hangjegyek röpültek
egyre hevesebben…
A félhomályban lassan-lassan,
- egy zongora állta utam!
- Mondta, csak mondta
szünetet sem tartva,
mondókáját szórva szórta,
mint harmat  a még didergő csöppjeit.
Hangtalanul, némán csak ébredő
pillám pislogott pompás dallamán.
- Mesélj, mesélj Te zongora,
"zengő-bongó tambura"! Énekelj!
Nekem már vidám napot hoztál.
Aztán csak menj utadra tovább!
Én is segítek neked, - meglehet…
megkönnyíted a terheket…
És játékod gyönyöre - a zene:
Lesz barátok öröme!