A volán mögött
Beküldte lnpeters - 2016, december 9 - 23:13
Még szokjuk egymást,
Mint új szeretők....
Még szokjuk egymást,
Mint vén tó fenekén
A kavicsok,
De az összhang
Napról napra
Nagyobb.
A váltón már otthonos
A kezem,
Végre kocsim lett
Nekem.
Másoknak ez régen természetes,
Nekem nem az,
És nem is lesz soha...
Ötvennégy évesen
Az első autómat vezetem...
Köszönöm,
Istenem!
Repedezett, szürke síkon megyünk,
A szélén
Nyárfa,
Csalán,
Laboda...
Előzgetősék hadd iszkoljanak
A szikkadt láthatár mentén,
Tova...
Hozzászólások
Haász Irén
2016, december 10 - 17:03
Permalink
:)))))))))))))))))) Egy nagy
:))))))))))))))))))
Egy nagy zsákkal...!
Sztancsik Éva
2016, december 10 - 19:58
Permalink
Jó egészséget, sok örömöt,
Jó egészséget, sok örömöt, kellemes élményeket kívánok hozzá, szeretettel. :)
Mysty Kata
2016, december 11 - 20:31
Permalink
Tudom szükséges nagyon, de
Tudom szükséges nagyon, de légy nagyon óvatos.Örülök az örömötöknek, vezesd egészséggel és boldogulással!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Jégmadár
2016, december 13 - 15:57
Permalink
Nahát! Meglepő egy kicsit, de
Nahát! Meglepő egy kicsit, de ahogy versbe szedted. Le a kalappal!
lnpeters
2016, december 14 - 18:45
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm! Közben közbeszólt a végzet - egy volán előtt elalvó román nő személyében...
Pete László Miklós (L. N. Peters)