Abrosz

Beküldte Haász Irén - 2013, február 27 - 14:48

Lehet damasztból selyemszállal szőve,
arany fonállal hímzett dús csoda,
mit gonddal vasalnak, fehérre főznek, 
s gazdasszony keze simítja oda,
hol gyertyatartók, márkás porcelánok,
kristálypoharak szikraözöne
alatt, asztalnak, mely port sose látott,
legyen dísze, ház büszke öröme.

De ott a másik, piros és kiskockás…
Nem kell nekem hivalkodó jólét,
csak nyújtsa azt, mi a kertes kiskocsmák
világában is elfogyó jótét:
szakácsot, ki nem procc ételt talál ki,
jól főz, és üdvözlégy-italt vitet;
s társaságot, mely akkor is baráti,
ha más-más pártokba vetett hitet!

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, február 27 - 14:57

Ó, végre, felüdülés, nem egy szivecskés vers.

Remek!Gratulálok!

hzsike képe

hzsike

2013, február 27 - 18:36

Kedves Irénke! Nagyon tetszik a vers szerkezete, és a mondanivalója is.

Az utolsó két sor különösen tetszett.

Ha nem ugyanabban hiszünk is - azért még hihetünk egymásban! :)

hubart képe

hubart

2013, február 28 - 15:54

Eredeti ötlet, nagyon jó téma. Szépen állítottad párhizamba a finom úri eleganciát és a nyers rusztikát. Bár én a kertes kiskocsmák világát nem annyira ismerem, inkább  a kalotaszegi nagyírásos abroszok csodáját, de így is egyértelmű a mondanivaló. A két világ miért ne férne meg egymás mellett, hiszen mindegyik azt a nemes célt szolgálja, hogy köréje ülljünk, és kellemes baráti körben hányjuk-vessük meg a  világ dolgait. Nagyon jól rátapittottál a lényegre, hogy ezt akkor is megtehetjük - megtehetnénk, ha különböző világnézetűek, vagy politikai hovatartozásúak az asztaltársaság tagjai. 

Haász Irén képe

Haász Irén

2013, február 28 - 21:20

Köszönöm a véleményeket!