Acta est fabula
Beküldte Márkus László - 2015, november 1 - 19:29
Utam lassan elfogy talpam alatt,
tovább küzdeni erőm sem maradt.
Lelkem még szárnyal, de testem megtört.
Elmém gennyedő sebeket szerzett
e meddő harcban, mit jobb sorsomért
nap mint nap hiába folytattam.
Pihenni kell. Hosszú, méla álmot
igézek magamra, de nem kaptam még
meg a hőn áhított feloldozást.
Márványba öntött versvirágaim
valódi könnytől sem hajtanak ki,
de elhervadni sem fognak soha.
Pár év, pár hó vagy pár hét egyre megy,
Kidőlt tölgy nem számol már perceket.
Hozzászólások
Becca
2015, november 1 - 23:27
Permalink
Az első három sor után
Az első három sor után majdnem elkönyveltem, hogy megszokott vers, a szokványos szóanyaggal, de kellemesen csalódtam, átérezhetővé vált. Nagyon szép vers.
Márkus László
2015, november 3 - 19:05
Permalink
Hálásan köszönöm megtisztelő
Hálásan köszönöm megtisztelő véleményedet kedves Szófia! Nagyon örülök, hogy elnyerte tetszésedet!
Márkus László
Haász Irén
2015, november 2 - 14:54
Permalink
Szép lemondás. Vége a
Szép lemondás. Vége a játéknak? Nem kell sietni, ez is csak hangulat, mint a versben megidézett.:)
Márkus László
2015, november 3 - 19:08
Permalink
Nagyon örülök véleményednek
Nagyon örülök véleményednek kedves Irén! A szerencse kereke forgandó, miként hangulatunk is gyakorta változik...
Márkus László