Márkus László blogja

Mennyi? Hatvan...

Beküldte Márkus László - 2016, május 10 - 12:09
Mennyi? Hatvan...
 
Hatvanasként már leírtnak,
lassan perifériára löknek,
nem hallik szavad az égig,
talán a kocsmapultig sem.
Nem csörög folyton mobilod,
tök üres naptáradból mind
megszöktek a karakterek, 
fontos íméljeid elmaradnak,
tanácsaidra nem tart igényt 
hónapok óta senki sem,
híred mint a leprásoké,
messzire kerül mindenki.
 
Lelked elmocsarasodhatna, 
ezért új, csillogó világba

Vesztes Játszma

Beküldte Márkus László - 2016, április 29 - 10:30
Bár színes zsetonként pózolsz,
megjelölt kellékként tétben,
piti játékos vagy csupán,
az élet pókerasztalán.
 
Gondoltad, jövőre jobb lesz,
sorsod majd új lapot kever,
de osztód már ismeri kártyád,
pár perc és a földön heversz.
 
Majd lassan fiókba tesznek,
mert nem vagy való semmire,
régen csillogtál kevélyen,
most lapulhatsz majd szerényen.

Én szerettelek

Beküldte Márkus László - 2016, április 27 - 11:27
Fura, amikor szerelem
feszül szerelemnek
s meddő viták rabolnak
értékes perceket,
miközben éltünk homokja 
egyre gyorsabb ütemben
pereg, hogy azután
másik dimenzióban,
- talán egy felhőszélről -
lábunk lógázva
nevessünk felfuvalkodott
önmagunkon és szemrehányón
rebegtetve szárnyunk
elsuttogjuk újra,
én szerettelek...

Gyáva lélekkel

Beküldte Márkus László - 2016, április 1 - 12:13
Teknősbéka páncélt 
szeretnél a sorstól
testeset, erőset,
amilyen az óbor.
 
Meghúzódnál benne
csendesen, szerényen,
vénülő testedben
meglapul az éned.
 
Oroszlán jelmezben
nyuszi szíve dobol,
délceg járás helyett
árnyékban kóborolsz.
 
Páncélozott testben
bennszorul a lélek,
nem nyújt bátorságot
ily nyugalmas élet.
 
Teknősbéka házzal
kizárod a reményt,

Hallgass meg

Beküldte Márkus László - 2016, március 23 - 07:21
Hallgass meg most, jó Uram,
hisz lassan mocsárba süllyed
elenyészik omladozó világunk!
 
Hit és erkölcs ma nem divat,
plázacsevej, csillogó csajok,
gőgös pasik és eltorzult vágyak
járják tobzódva táncukat
s nap mint nap
új áldozatokban dúskál a halál,
oltárán erőszak és terror iszik áldomást
tébolyuk földrészeken ível át,
 
Bármerre nézünk, a békés mezőket,
bársonyos patakokat már rég lenyúlták, 

én-mozi

Beküldte Márkus László - 2016, március 17 - 08:50
múltamat futtában
sem tudtam lerázni
csontváz markával
eszelősen kapaszkodik
 
hiába csavartam sorsomon,
nem tágít a múlt
kopott falon sárgult képekbe zárt
rég holt nagyszülők
szülők és gyerekkor
közös udvar
kinti budi
- az első slukkok rejteke
üveges szemében tükröződik életem
mint tócsákban az esti fények
elvarratlan szálak
fel-felvillanó mimikátlan arcok
kik fontosságát elfedte az út pora

Piros pipacs

Beküldte Márkus László - 2016, március 3 - 09:09
Lukas talpú cipőm
kecses topánoddal
karöltve nem mutat
túl jól ágyunk alatt.
 
Bogáncs mellett bújva,
piciny pipacs ragyog,
hajnalpír festi meg
tündöklő alakját.
 
Vöröslő ajkaddal
magad is pipacs vagy,
nekem bontod-csukod
pompás szirmaidat
 
Pacsirta trillája
áldja meg szerelmünk,
tündöklő pipaccsal
bogáncs ölelkezik.
 
Vágyunkkal lelkünk is

Maradj velem

Beküldte Márkus László - 2016, február 14 - 14:57
Holnap újra megfürdöm
selyemfényű tekinteted
áldott fényében.
Jelenléted majd fokozza
égető hiányod,
hisz régóta nélkülözöm
tested titkait. 
Oly ritkán bódítja
lelkem mágikus illatod. 
s ritkán andalítja
elgyötört testem
öled mámorító mákonya.
Maradj itt nálam kedves,
maradj velem örökké.
Hagyd, hogy a nap és a hold
most ránk mosolyogjon, 
hiszen az új tavasz 
nekünk bont szirmokat,

Várlak

Beküldte Márkus László - 2016, február 10 - 13:12
Várlak. 
Várlak ám, nagyon-nagyon.
Hajszolnám a holnapot,
legyen végre jó napom.
Nem siet.
Állni látszik, az idő.
Kereke monoton zakatol
tova, elnyelve órákat
s perceket, mik nélküled
oly keservesen telnek el.
Mikor meg megjössz, 
egyből szárnyra kap.
Hiába nyesem tollait.
Elröppen.
Veled együtt.
Csak félmondatok maradnak.
Meg kínzó vágyak...
...s forró szerelem.
 
2016.02.03.

Emlékirat

Beküldte Márkus László - 2016, február 5 - 13:48
Bármennyit baktathatsz
hátrafelé életed
kacskaringós ösvényén,
rádöbbensz majd, nem jöhet 
múltadból szembe veled 
igazság, hisz csak hátad
látja és nem ismer fel.
Amint megfordulsz, rögtön
belátod, az életben
csak előre tudsz lépkedni,
visszafelé ez nem megy.
Így minden emlékirat
csak kalandfilm, melyben
történeted képkockáit
kedvedre megkeverve
vetítgeted szájtátó,
bamba nézőseregnek.

Letargiáda

Beküldte Márkus László - 2016, január 30 - 12:05
Közömbös emberek, 
tekintetük komor,
lelkükben süket csend
és tespedtség honol.
 
Nincs bennük szeretet,
de gyűlölet sincsen.
itt nincsen fent vagy lent,
kint sincs és nincs bent.
 
Nincs örök szerelem
és nincsen igaz Isten.
Nincsenek ünnepek,
és mély gyászuk sincsen.
 
Közömbös emberek
kiürült lélekkel
élnek egymás mellett
üveges szemekkel.
 
2016.01.29.

Finem vitae specta

Beküldte Márkus László - 2016, január 22 - 12:35
Honnan jövök?
Nem tudom, nem értem.
Gyökereim régen
elvesztettem hosszú
tévelygéseim során.
 
Hová megyek?
Nem tudom, nem értem.
Miért kanyarodik
vissza önmagába
girbegurba ösvényem.
 
Mitől félek?
Nem tudom, nem értem.
Az élet  nem szédít, 
a halál nem rémít, 
belül mégis remegek.
 
2016.01.21.

Halálszamba

Beküldte Márkus László - 2016, január 16 - 12:19
Nem járhatsz pörgős táncot
a hazugság felszínén,
mert könnyen beszakadhat
az igazság súlyától.
Elveszíted mindened,
minek talmi ragyogását
oly nagy gonddal fényezted
- s nem marad más alatta .
mit eddig rejtegettél,
kiüresedett lelked,
felidézhetetlenül
jelentéktelen múltad. 
 
Barátaid megcsalhattad,
fenntartva holmi látszatot,
de olcsó maszkod hordani

Mint hű kutya

Beküldte Márkus László - 2016, január 14 - 13:58
Elfogultan szeretlek.
Mint kisgyermek,
vagy mint hű kutya 
rajongok érted
s bódultan csodállak.
Megmártózva kínzó vágyaim
kéklőn izzó poklában, 
habfehér lelked gyolcsa
lesz puha fürdőlepedőm,
mely óvón borul rám
éteri nászunk után,
féltőn elrejtve
gyönyör-fakasztotta,
vérző sebeimet.
 

Tavaszváró

Beküldte Márkus László - 2016, január 10 - 14:49
Csitt, csitt, csitt!
Így örvendezik
a hópaplan fedte 
csendet megtörve
egy picinyke cinke.
Fél dió lett bére,
hisz kedves lénye
oly kevéssel beéri,
míg újra hívhatja
jó Tavasztündért.
Nyítnikék, nyitnikék!
vígan csengő szavára
barkák bolyha bomlik,
ragyás rügyek pompás
virágokat bontanak
s színes, miniszoknyás
lábak tipegnek újra
friss tavaszi szélben.
 

Oldalak