Mennyi? Hatvan...
Beküldte Márkus László - 2016, május 10 - 12:09
Mennyi? Hatvan...
Hatvanasként már leírtnak,
lassan perifériára löknek,
nem hallik szavad az égig,
talán a kocsmapultig sem.
Nem csörög folyton mobilod,
tök üres naptáradból mind
megszöktek a karakterek,
fontos íméljeid elmaradnak,
tanácsaidra nem tart igényt
hónapok óta senki sem,
híred mint a leprásoké,
messzire kerül mindenki.
Lelked elmocsarasodhatna,
ezért új, csillogó világba
menekültél, a kibertérbe.
Ugyan szert tettél
virtuális barátokra
de élőszót ma már
ritkábban hallasz,
haikuk, tankák és versek,
szerethető világában élsz
és ott vannak uccafotóid is,
melyek ugyan meg nem csalnak,
de tál lencsére sohasem válthatók.
2016.05.03.
Hozzászólások
Haász Irén
2016, május 10 - 14:34
Permalink
Ez szomorú... Ugyanakkor
Ez szomorú...
Ugyanakkor gyorsabban telnek a napok, és új lehetőségekre jut idő, amikre eddig ne is gondoltál...
És más jellegű barátságok, ismerősök.
Ne merüljünk önsajnálatba. Hurrá...:)))
Nagygyörgy Erzsébet
2016, május 10 - 15:33
Permalink
Kedves Laci! Néha én is így
Kedves Laci!
Néha én is így érzem magam, jó ha kiírod magadból...
Erzsike
Bieber Mária
2016, május 10 - 17:54
Permalink
Jó menekülési útvonalat
Jó menekülési útvonalat választottál magányod elől: minden szempontból segíthet és gyógyíthat a vers! Persze, az emberi társaságot nem pótolják.
Új lehetőségek azonban biztosan vannak, keresd őket és hagyd, hogy rád találjanak!
Bieber Mária
(Hespera)