Addig…
Míg Anikó hazavár;
És Szeméből rám ragyog
A napsugár.
——–
Addig…
Míg ha Lilla hazaér,
Reményteljes a világ,
És hófehér.
——-
Addig…
Míg az Élet csavarog,
S békésen álmodoznak
A magyarok.
—-
Addig…
Amíg nap napot követ,
S csillámporba rajzolom
A körömet.
——-
Addig…
Míg a magyar szó ragyog,
És királyi jókedvemből
Írhatok.
——-
Addig…
Míg száz csillag andalog,
S esti szél a fénylő Holddal
Társalog.
——–
Hordószónokok ágálnak,
Önfény-giccsű mennybe szállnak.
—-
Vigyorok celebbé kopnak,
Olcsó felvágottat lopnak.
—–
Sznobok modern képet vágnak,
Külhonból vett gittet rágnak.
——-
Pénz-próféták csókot dobnak,
A Profittal sztriptízt ropnak.
———-
Posztmodern verkli nyekereg,
Hajba kapnak díj-spílerek.
——-
Bőgnek ifjú kövületek,
Hajlongnak dísz-önérzetek.
——–
Hajnal-bumli,
Buszra várni,
Vén fagy csápja tekereg;
Szoronganak
Dolguk felé
Fáradt arcú, barátságos
Emberek.
——
Amíg a szél fütyül,
Dalom közébük ül,
Csendben arról álmodunk,
Hogy egyszer itthon talán végre
Jobb világ kerül.
——-
A Csend, ha megfeszül,
A Remény testesül,
A csillagok arany palástja
Van mindig
Felül.
——
Ha esti csöndben
Boldog béke
Lábunkhoz leül;
S a Szeretet, mint bolyhos kis takaró,
Ránk terül;
Megértem: a vers azért kell,
Hogy a világ sohase maradjon
Egyedül.
Hozzászólások
Toma
2012, január 13 - 20:27
Permalink
Érdekes a ritmusváltás a
Érdekes a ritmusváltás a hosszabb strófákról a rövedebbekre, aztán megint a hosszabbakra. A végkicsengés nagyon igaz. A vers kell a világnak (a világ talán még nem tudja :)
lnpeters
2012, január 13 - 22:28
Permalink
Egyik alaptételünk ez...
Egyik alaptételünk ez...
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2012, január 15 - 08:47
Permalink
Szép és igaz.
Szép és igaz.
lnpeters
2012, január 16 - 06:48
Permalink
Köszönöm, Gota!
Köszönöm, Gota!
Pete László Miklós (L. N. Peters)