Jelenlegi hely

Advent és gyertyafény

Beküldte Mysty Kata - 2014, december 2 - 11:05

Mysty Kata
Advent és gyertyafény!

Mama ölel, ma is...
érzem - átölel, keze még
kezemben - elalél,
Dédelgető, óvó kezén...
védelmező melegség,
bizseregve érzem én,
Adventi gyertyafény...
- az arcát idézi elém.

Nekem ragyog szeme...
és szemében a messzeség,
az égi kékben fiatal még!
Gyönyörű ez a kép...
A várakozás ettől - oly szép!
Gyertyasor lett az éj,
szeretet hív és remény.
Az élet csodája Te légy!
- Advent és gyertyafény!

Adventi dallam

Lágy hang, - szállj,
szállj, csak szállj !
Dallam hívj, - dallam várj !
Szólamok szárnyán
hintázz, - ne árván!
Szólít, - gyere már,
zene hív, zene vár....
Hangfolyam üde,
frissít, és megáld.

Keringve köröz
az öreg Föld velem,
Csak halld meg ezt,
édes, jó Istenem!
Csak Te szólj, - kérlek,
légy velem, ha itt vagy,
minden jó nekem ...

- Muzsikaszó!
- hallod, olyan biztató...
Vigaszszó, minket
felszabadító,
ha mindent , mindent
megvallód...

Lelked hajló ág,
sodorja dallam-ár;
Viszi az, - csak tova,
egy kicsi, kis gondola,
nem veszejt el soha.
Élet-ár, nincs határ,
bíz hát, bízzál!
Lesz örökkévalóság!

Mysty Kata

Adventi dallam

Lágy hang, - szállj,
szállj, csak szállj !
Dallam hívj, - dallam várj !
Szólamok szárnyán
hintázz, - ne árván!
Szólít, - gyere már,
zene hív, zene vár....
Hangfolyam üde,
frissít, és megáld.

Keringve köröz
az öreg Föld velem,
Csak halld meg ezt,
édes, jó Istenem!
Csak Te szólj, - kérlek,
légy velem, ha itt vagy,
minden jó nekem ...

- Muzsikaszó!
- hallod, olyan biztató...
Vigaszszó, minket
felszabadító,
ha mindent , mindent
megvallód...

Lelked hajló ág,
sodorja dallam-ár;
Viszi az, - csak tova,
egy kicsi, kis gondola,
nem veszejt el soha.
Élet-ár, nincs határ,
bízva bízzál!
Lesz - örökkévalóság!

Mysty Kata

Mysty Kata
Újra advent

Várva várt öröm szárnyal,
új értelmet hoz a napja,
elrejt meséje, ágya...
mint vidámság-puha paplant.

Imákat gyúr, reszket kezem,
- fohásszá érő hallgatás.
Arannyá válik énekem,
fölemel e halk vallatás.

Mysty Kata
Lélekmozaikból

Volt mindig tündér,`ki vigyázott, féltett,
asszonyi álmot, vágyat szívekbe vésett.
Angyali szárnycsapás lebbent felettünk,
s mi újra óvva védtünk és szerettünk.

Tündéri védősánc összeköt, összefűz,
jéghideg szíveket felengedőn, - őrtűz...
A pokol lángjától vissza nem riad,
megment tőle ha kell, téged és fiad.

Mély üregekből is felszínre törnek,
nem könyörülve a sok konok rögnek,
lélekmozaikból építenek újra
Tündérhont, fátylat borítva a múltra!