Ádvent vége felé

Hideg szelek köntösébe

Öltözik a reggel,

Zúg a harang,

Karácsonyt vár az Isten,

S az Ember.

A külső világ közömbös,

Vakon mered jégbe,

Ember nélkül csak a csillag

Hideg fénye égne.

Közönyös az anyag-világ,

Mint örök december;

Istentől és

Önmagától

Kap hitet

Az Ember.

Hideg szelek köntösében

Didereg a múltunk,

Hogyha folyton elcsüggedünk,

Semmit se tanultunk.

Elődeink a hazában

Születtek és haltak,

Itt kell élni és alkotni

Ma is a magyarnak.

Régi kedves fogalmaink

Szétszórva hevernek,

Akkor érünk valamit, ha

Új értelmet nyernek.

Hideg szelek köntösében

Fázik a jövendő,

Külföld felé böfög gépi

Virtuális bendő.

A posztmodern pluralizmus

Olyan gólya-távlat,

Ami egyetlen békát se

Tud fogni magának.

Médiumok hangzavarát

A kutyák ugatják,

A masszába olvadásból

Sose lesz szabadság.

Hideg szelek köntösében

Nemhitek remegnek,

Anyagelvek, piacelvek

Holtan dideregnek.

Anyag-világ időbeli

Otthona december,

Életet és meleget nem

Teremt, csak az ember.

Szent meleget kell gyújtanunk

Jeges Idő-hegyre,

Hogy a bennünk lakó Isten

Magát összeszedje.

Hideg szelek köntösébe

Öltözik a reggel,

Zúg a harang,

Karácsonyt vár az Isten,

S az Ember.