Aggodalom a gyermekért
Beküldte Haász Irén - 2020, október 20 - 17:15
Aludj, kicsim. Én riadtan várom,
a rút való világ mikor rád talál,
hamar rájössz, vannak kínok, járom,
s fehér lován a herceg tán Kékszakáll.
Világod szép mese. Csodás ünő!
Varázserő! Sámán! S én fejem töröm,
eltartható-e könnyedén tünő,
gyermeki, tiszta, illanékony öröm?
Az aggodalmas óvás nem érdem,
de szívembe kúszik akármely este,
s imádkozom - ha szavad nem értem -
ahol keresztre vont az Urunk teste:
ne hulljon rád egyszer egy szörnyű alkony,
mint regében álmait veszti Ajtony.
Hozzászólások
hubart
2020, október 21 - 15:34
Permalink
Megérintő téma, jók a költői
Megérintő téma, jók a költői képek. A rímek is szépen belesimulnak a tartalomba, pontos a szótagszámelosztás is, viszont a ritmus több helyen botlik, ami számomra zavaró. Az emelkedő jambikus sorok lüktetését megtöri a beékelődő trocheus (például már az első szakaszban is három helyen). A spondeusok és a pirrichiusok nem zavaróak, mert azok semleges verslábként alkalmazkodnak az uralkodó emelkedő lejtéshez. Tartalom szempontjából viszont szép a vers.
Nagygyörgy Erzsébet
2020, október 21 - 18:26
Permalink
Ferihez csatlakozom, én is a
Ferihez csatlakozom, én is a ritmust választottam fontos szempontnak, akár Csilla is...Kis munkával helyre lehet döccenteni a ritmust...Gratulálok...nekem tetszett a vers.
Erzsike
lnpeters
2020, október 21 - 16:24
Permalink
Engem nem zavarnak a verstani
Engem nem zavarnak a verstani problémák. Első olvasásra fel se tűnnek - visz a tartalom.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Haász Irén
2020, október 23 - 17:56
Permalink
Meglátásaitok után
Meglátásaitok után kijavítottam, most már így néz ki.
: Aggodalom a gyermekért
hubart
2020, október 24 - 11:53
Permalink
Drága Irénke, sokkal jobb
Drága Irénke, sokkal jobb lett a versed, viszont három trocheus még mindig van benne. Az első szakaszban Én ri-, a harmadik szakaszban pedig kushad, iletve -vad nem. Az emelkedő jambikus vers eltűri a semleges verslábakat (spondeus, pirrichius), viszont a bele kerülő ereszkedő verslábaknál (trocheus,daktilus) döccen a ritmus.
Ady felfedezte, hogy bizonyos esetekben, az időmértékes botlást felűlírhatja a magyaros verselés (amikor a rossz helyre kerülő rövid szótagra esik az ütemhagsúly, akkor hangzásiag hosszúra változtatja). Ezt a felfedezését József Attila vitte tökélyre (van olyan jambikus hangzású sora, amelyikben egyetlen jambus sincs)! Sajnos, most itt ez nem működik, mert egyik esetben sem a rövid szótagra esik a hangsúly, hanem a hosszúra.
Haász Irén
2020, október 24 - 14:17
Permalink
Csuda vigye, olyan könnyű
Csuda vigye, olyan könnyű elnézni. De most már hibátlan, ha igaz.
Aggodalom a gyermekért
hubart
2020, október 24 - 16:23
Permalink
Igen, mostmár jó! :) Ne hari,
Igen, mostmár jó! :) Ne hari, hogy hasogattam a szőrszálat, de meg voltam győződve róla, hogy meg tudod csináni. Én is ehibázom olykor, de le szoktam elenőrizni a Poet verselemzőjéve, és az azonnal megmutatja, ha valami nem stimmel. A sokadik időmértékes versnél már ritkán téved az ember.
Gratulálok, ha eddig elmulasztottam volna! :)
Csilla
2020, október 25 - 11:10
Permalink
Irénke, az utolsó változat
Irénke, az utolsó változat tetszik a legjobban, gratulálok hozzá, a témádhoz is!
Jók ezek a beszélgetések a vers alatt, tanulhatunk belőlük.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/