Ahogy lehet
Beküldte egyszeruen - 2024, január 19 - 19:08
Szürkeségnek rongyain a köd megül,
pára ágyán könnybe fúlva sír a föld.
Csöndben várakoznak méla nappalok,
‘ Nap merengne jégvirágos ablakon.
Megfeszül a lélek szüntelen, vajon,
hol tekerg megint a friss tavasz, de még
így a ványadt percsereg csak vánszorog.
Hét jön hét után, papíron új sorok
lázadoznak, ujjaim csak hajlanak.
Tél az úr és nem azúr az ég, borús,
változik, kicsal fagyásra pár rügyet,
legyint, megint mi lesz, nem vet rá ügyet.
Végtelennek tűnnek lusta nappalok,
gúzsba köt, mesébe sző a fagy, a hó,
mind kivár, mi csönd alatt pihen telet,
sürgetem a jó időt, ahogy lehet.
Hozzászólások
...
2024, január 20 - 07:07
Permalink
Remek sürgetés!
Remek sürgetés!
egyszeruen
2024, január 20 - 10:53
Permalink
Köszönöm szépen!
Köszönöm szépen!
Vaskó Ági
2024, január 20 - 18:49
Permalink
"Végtelennek tűnnek lusta
"Végtelennek tűnnek lusta nappalok,
gúzsba köt, mesébe sző a fagy, a hó,"
Ma engem is mesébe szőtt!
Gratulálok a vershez!
Vaskó Ági
egyszeruen
2024, január 21 - 17:21
Permalink
Köszönöm, hogy találtál
Köszönöm, hogy találtál összecsengést a sorok és a téged körülvevő miliő között!