(A néhai Bánffy Miklós)
Szomorkás arcú úrlovas,
És belül kemény, mint a vas.
—–
Kezdetben övé Bonchida,
A végén egy inasszoba.
—–
Látott békebeli csodát,
Rendezett végső koronát.
——
Egy öreg magyar külügyér
Erdélybe lakni visszatér.
——
És mikor ott már nincs haza,
Újra csak Pestre jön haza.
—–
Öregkora volt hányatott,
Tán Ő is megszámláltatott.
—–
Sírja sok szép álmot takar,
Hogy egyszer román és magyar…
—–
Valahol, túl a léteken,
Sétál erdélyi réteken.
—-
Fölötte leng, mint díszmenet,
Az el nem múló
Tisztelet.
Hozzászólások
Justice
2011, december 20 - 10:15
Permalink
Szép megemlékezés.
Szép megemlékezés. Gratulálok.
Úgyérzem több kötődés okán is, közel áll hozzád munkássága.
http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1nffy_Mikl%C3%B3s
Cseri János
lnpeters
2011, december 20 - 22:42
Permalink
Köszönöm! Tiszteletreméltó
Köszönöm! Tiszteletreméltó ember volt.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Toma
2011, december 20 - 12:04
Permalink
Csak ismételni tudom:
Csak ismételni tudom: köszönöm az irodalom/történelem órát... újabb remek megemlékezés. Ebből egy tematikus rész lehet majd.
lnpeters
2011, december 20 - 22:40
Permalink
Talán lesz is...
Talán lesz is...
Pete László Miklós (L. N. Peters)