Alázat

H.Gábor Erzsébet
Alázat
 
Ha megmozdul az ismerős
érzés benned, az oly erős,
hogy ellenállni nem lehet,
s már készíted a tollhegyet,
hogy hószín lapra rójon az, 
magvas szavakból jó sokat,
míg tüzed lángja nem lohad.
 
S ha verset írni hív a nap,
betűvetőként szolga vagy, 
saját rabod lész, láncokon -
éget a lázad száz fokon,
gyönyörű poklod szétrepeszt,
a szó a vérted, fegyvered.
Alázat ez! - csak így lehet!
 
Ma ömlik, szinte parttalan,
a gondolatnak arca van,
s a sorok árka megtelik -
kottákat írnál reggelig!
A hangok élni kezdenek,
dallam simítja lelkedet,
a rímek ringva csengenek.
 
Az ujjad zsibbad, ellilul,
naplázad lassan elcsitul;
s ha kész a vers, a mű, a dal -
nem számít, hogyha dűl a fal!
csak az a perc, a pillanat, 
mi szárnyra kapva elragad;
az mind tiéd, az megmarad.
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Újabb csoda sorok, küldetés, hitvallás magas fokon!! Gyönyörű!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Köszönöm szépen, drága Katám.

Ölellek, szeretettel:Zsike :)

Csilla képe

Igen, valami ilyesmi az írás, erő és alázat, együtt. Nagyon szépen megírtad!

Nagy ölelés:)

hzsike képe

Köszönöm szépen, drága Csillám!

Ölelésem:Zsike :)

hubart képe

Gyönyörű ars poetica  - és igen, alázat kell hozzá, nem is kevés! Szeretettel olvastam újabb gyöngyszemedet. 

hzsike képe

Köszönöm szépen Neked is, kedves Feri. :)

Örömmel láttalak nálam:Zsike :)

Bieber Mária képe

Gratulálok, kedves Hzsike! Csodálatosan szépen megírt költői hitvallás ez a versed is!

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Marika. Örülök a véleményednek.

Szeretettel:Zsike :)