Alkalom szüli

Ó, Sors, ne adj nekem oly alkalmat,
mely  - mint tolvajt szül – hőssé tesz engem!
Legyek szerény, észrevehetetlen,
ahogy vízcsepp rejlik a fellegben.
Mezei gyom legyek; fűszál réten;
kavics, mit Duna partja tartogat;
szálló darvak V alakjában ék,
ne kelljen vérig vívnom harcokat!

Mert nem tudom, ha küzdelemre hív
a pillanat, a segítőkészség
megtorolni mások sérelmeit,
képes lennék-e vívni értük még…
Sziklaszilárd, erős lennék-e hitben,
hogy a sérelmet más követte el,
hogy szenvedője vértanú-ártatlan,
és mindennél többet megérdemel?

Azonosulni bírnék-e még üggyel,
kockáztatni és poklokat járva
magasztosulni, vagy az óvatos
hunyászkodás lett tetteim zárja…?
Mert van olyan, hogy elszalad a ló,
s szélmalmok ellen rohanunk zordul;
de végül minden hiábavaló,
ha, kiért küzdünk, ellenünk fordul.

Értelmessé nekem az tesz csatát,
ha összefogással előbbre megy,
ha zsarnokot űz, vagy a hazát védi,
a nép; mert vívni csak úgy érdemes.