Alkony

H.Gábor Erzsébet
Alkony
 
Átölelt minket az alkony -
örökké vágynék élni most!
Ajkam, s az ég is vérpiros,
lázamtól hevül az arcom.
 
Nekünk gyúl utolsó lángja,
nem perzsel, mégis úgy éget -
tehozzád sodort a végzet,
azóta nem vagyok árva.
 
Ránk hull az éj sötét leple,
karod a holnapba ringat 
- múlik az éjszaka, pirkad -,
s álmodunk, egymást szeretve.
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Jólesett...vágytam valami szépre. pontosan ilyenre.Ölellek!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Drága vagy, Katám. Nagyon szépen köszönöm.

Ölellek, én is.

Zsike :)

hubart képe

Hangulatos szép vers. 

hzsike képe

Köszönöm, Neked is, kedves Feri. :)

Bieber Mária képe

Nagyon szép! Szeretettel gratulálok!

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Mária.

Szeretettel láttalak: Zsike :)

Csilla képe

Így szép az alkony is.

Gratulálok, Zsike, mint mindig:)

hzsike képe

Köszönöm, kedves Csillám.

Ölellek:Zsike :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Szépséges versed öröm volt olvasni.

Erzsike 

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Erzsikém.

Ölellek:Zsike :)