Alkonyat

Beküldte Braunel - 2012, február 6 - 10:09

Szépia színei várnak a nappali fényre a légben.
Támad az alkonyi szél, húzza a nap sugarát.
Rőt-vörös érzés csillan utolsót esti levélen.
Elköti bólogatón vágyaitól a faág.

Álmos az erdő. Szótlanul állnak a fák a homályban.
Hajlik a dombra a fény és betakarja fiát.
Úszik az égre a hold és lassan a csillagok árja,
felfedi szépen az éj állhatatos mosolyát.
 

Hozzászólások

Kőszeghy Miklós

2012, február 6 - 10:43

Szép disztichon. 

Braunel

2012, február 6 - 14:25

Köszönöm Miklós.

Rövid és tömör értékelés, de néha ennyi is elég ...

Üdv.: Barna

Toma

2012, február 6 - 15:10

Tényleg szép. Festenivaló. És az a szinesztézikus sor nagyon találó: Rőt-vörös érzés csillan utolsót esti levélen...
A második versszakban tetszik az első rövid mondat, és a pont, ahol meg kell állnom. Nekem dinamikailag nagyon kell az ilyesmi.


Braunel

2012, február 7 - 13:57

Köszönöm az értékelésedet Toma.

Nem tagadom, jól estek a szavaid :)

lnpeters képe

lnpeters

2012, február 7 - 16:59

Szép alkonyi disztichonok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Braunel

2012, február 8 - 14:07

Kedves László!

Nagyon örülök a véleményednek, mert megtiszteltetésnek érzem.

Ha a főszerkesztőnek tetszik ez a kis disztichon, akkor már eleve nem lehet olyan rossz, ugye? :) :)

Örülök, hogy itt lehetek.  További jó munkát, erőt és egészséget kivánok neked, és minden szerkesztőnek.

Üdv.: Barna.