Alkotás

Ha bú borít, s a bánat űz,

ha hó esik, vagy ég a tűz,

fejembe zsongva szép szavak,

kalandra hívva ringanak.

Feszít a vágy, az ész mesél,

hevít a tűz, a szív zenél

- papírra írva érzelem -

varázsa manna énnekem.

Szavak; dühöngve lázadók,

üres mederbe fulladók -

mit ér a szó, a hang, ha fals,

ki az, ki vágyna csúnya dalt?

Szavak; gyönyörbe fulladók,

sötét világba fényt adók;

igaz hitünkben őserő,

vizek fölötti hídverő.

Ragyogj szavam, te szép, nemes!

- szelíd a szívem itt veled -

legyél a fény, a tűz, az ég,

mutasd meg; él a líra még!

Fülembe csengve szép szavak,

sorokba vetve ringanak;

imát regél a tollvonás,

öröm, ha kész az alkotás!