Álomrapszódia

Ködös, borongós, szürke délután,
S a hosszú nap után
Vágyam:
Az ágyam;
S a párnák közt a meghitt Közelséged.
Szeretlek Téged!

A mindenség hatalmas tortájából
Egy szelet
Képzelet;
Felhőben lebegni
A világ felett,
Napszélben ázni,
Titkok roppant szirtfalára mászni,
A félelem zord egét tapogatni,
Hullámverésben
Rettegve forogni;
Minden reményt a mélybe ejteni;

S reggelre mindezt elfelejteni….

Míg engem látsz: ne félj,
S remélj!

Míg életre kelt minden ébredés,
Irigy halál hiába ostromolhat
A külvilág a fejünkre omolhat;
Jöhet rosszindulat, hivatal, számla:
Az éber valóság ezer rossz álma;
Ne fél,
Remélj!

Kint didereg az őszi este teste,
A csalfa telet hiába kereste,
Bent béke dúdol,
S duruzsol a kályha,
Új álom vár ma,
Éjfél után
Vágyam:
Az ágyam,
S a párnák közt a meghitt Közelséged.

Szeretlek Téged!