Alternatívák

Ledér szellők táncot ropnak,
sellőkacaj csobog át
az ég vizén, míg én itt lenn
– képzeletem, ne légy hűtlen –,
szende földi asszonyomnak
lopkodom a mosolyát.

Arany lépnek sejtjeiből
édes mámor, méz csorog;
legyen torkos, aki ráér!
Csókod málnazamatáért
– mert ez nekem örök primőr –,
szám a szádért ácsorog.

Briliánssal sziporkázik
a beteges képzelet,
benne vágyak nem üzennek,
oly hideg a tüze ennek,
ám szerelmi váltólázig
visz a csábos két szemed!