Amikor nem védtük az országot...

Amikor nem védtük az országot,
Minden szomszéd a nyakunkra hágott.
Szerbek, románok, meg csehszlovákok
Rohanták le tüstént az országot,
Antant-vezetéssel nekünk estek,
Amit elvehettek, el is vettek...

Hittünk Wilson tizennégy pontjában,
Meg francia lovagiasságban,
Saját játszmánkban kibicek voltunk,
Békében hittünk -
De meglakoltunk.

Csak néztük
Néztük tehetetlenül,
Ahogy a területrabló
A nyakunkra ül...

Hej, ha akkor...
Mégis...
Mégis...
Fegyvert ragadunk,
Saját sorsunkról
Dönthettünk volna
Mi
Magunk...

Amikor nem védtük az országot,
Fekete könnyet hullattak a virágok,
Jött az ördög
Kevés fegyverrel,
Temérdek cinizmussal,
S minden ponton
Határosak lettünk
Önmagunkkal...

A törökök ugyanazt kapták volna,
Őket is lerohanta
A területrabló horda,
De fegyvert fogtak,
Győztek,
Megmaradtak...

Nálunk Károlyi
Az antantnál kilincsel,
És Linder Béla, a hadügyminiszter
Katonát látni többé nem akar...
Mi lesz veled,
Magyar?

Álltunk a bajban
Egyedül és
Tehetetlenül,
A "demokratikus" Európa,
Múltunkat,
Jelenünket
Falta,
Propaganda-veknivel mártogatta,
Tisztiszolgáinak
Ingyen osztogatta.

Hej, ha akkor...
Mégis...
Mégis...
Fegyvert ragadunk,
Saját sorsunkról
Dönthettünk volna
Mi
Magunk...

Amikor nem védtük az országot,
Semmivé váltak az álmok,
Kifosztattunk,
Hittünk,
Megcsalattunk.
Becsapta szemünk
Szépen hangzó
Wilsoni álca;
Országunk integritása bánta.

A Történelem egészen másról szólna,
Hogyha akkor
Mégis...
Mégis...
Fegyvert fogtunk volna...