Ámor dűlő

Ámor dűlő és Cupido pagony,

nyíllal lőtt szívek, égi oltalom…

Elönt a mákony sziruptengere,

rózsaszín fátylas köd terjeng benne,

jobb sorsra érdemes rózsaszirmok

gyöngyharmat fedte fodrain szívott

mézek és nektár; szivárványlepkék

színesítik az egyhangú repkényt,

hol frakkos úrnak nyújt kezet csókra

szecessziós lány; ibolyacsokra

rezeg a keblén szív ütemére,

mely úgy dobog test-porhüvelyébe’,

mint aki készül ugrani éppen

holdfény-tisztásra nyulacskaképpen…

Már csak kismacska, fonalgombolyag

kéne; patak, mely könnyeket folyat;

büszke bak csúcson – és kész  a giccs…

Sírva fakadok még én magam is…