Angyalok dala

            Az asszonynak valami dolga akadt. Leállította a gépet és felment a lakásba. – Pár perc az egész – gondolta. A gyerek egyedül maradt. Megszokta. Nézelődött. A gép körül makulátlan tisztaság, csak a sarokban duzzadt az összegyűrt papíroktól a doboz. Tovább lépett. Felkapaszkodott a dobozra, az eldőlt, szétszórva tartalmát. Értelmes dolgok is kerülhettek volna rájuk, de csak hirdetés hirdetés hátán...

A polcon a jól ismert kis doboz. Felidézte, milyen szikrázást, sercegést hallott, ha apa végighúzta az oldalán a kis piros fejű pálcikát. Kipróbálta. Sikerült. Körmére égett, hát elejtette. A táncoló nyelvek gyorsan szaladtak, vidáman, mintha csak viccet mesélnének – mint az apa a kocsmában, hogy néhány fröccsöt lejmoljon a haveroktól, akik képesek voltak a humoros történeteiért némi folyékony honoráriumra.

Gyorsan körültáncolták a kicsit. Az először visított, aztán elcsendesedve végignyúlt a földön, és a közeledő angyalok énekét hallgatta. – Milyen gyönyörű! – gondolta. – Értem jönnek...

            A kiérkező tűzoltóknak már nem sok dolguk volt. Mentőt hívtak az őrjöngő asszonyhoz, majd kattant az egyenruhások bilincse, és betuszkolták őt egy autóba.

2015. november 4.